Lányaim

Nonó is érzi hogy változás történik. Jókedvűen indulunk mindig, de ma már kezdte otthon mondogatni, hogy anya is jön, anya is. Tegnap már nehezebben hagytam ott reggel, elkövettem azt a hibát hogy utánaszóltam, alvás után jövök érted. Akkor visszarohant hozzám, belecsimpaszkodott a nyakamba és felmászott az ölembe. Ajánlgattam neki hogy etesse meg Bodri kutyát, mert szegény még nem reggelizett. Szerencsére ott volt Barbi, úgyhogy kézenfogva odasétált vele a minikonyhához. Ma viszont öltözködés közben 3x kéredzkedett el pisilni, de ebből kétszer ráülni sem volt hajlandó. Mondtam is neki, hogy nincs több wc, átöltözünk. Aztán ahogy nyitottam a csoport ajtaját, rámnézett és kérte hogy vegyem föl, már komorodott az arca. Zsuzsi segített lefejteni a nyakamról Nonó kis kezét és magához vette, majd becsuktuk az ajtót. :( :( A hangját nem hallottam ezután, remélem hogy nem sírt. 14-re megyek érte. Nagyon sok idő nélküle...

Pénteken hagytam először magára. Akkor nem volt semmi gond, kérdezgette Zsuzsit hogy hol vagyok, és megörült mikor visszajöttem. Hétfőn Úgy 1/2 10 körül elszakadtunk egymástól, aztán ebédre visszamentem. Beléptem a szobába, majd mikor meglátott lehervadt a szájáról a mosoly és elkezdett zokogni, odajött hozzám hogy vegyem föl. Utána együtt ebédeltünk Nórival, illetve megnéztem hogy eszik. Aztán kedden már csak ebéd után mentem érte. Szerda óta bölcsiben alszik. Ebéd után Zsuzsi mutatta neki, hogy nézd csak Nonó, van ágyad! Erre Nóra odamegy, leül az ágy szélére, felemeli a lábát hogy szedjék le róla a csatos szandit, majd lefekszik és elalszik. A gondozónők csak néztek egymásra. :D Tegnap is ilyen szépen elaludt.

A menzás kaja egyelőre nem az ő kedvére való.... Remélem megszokja az ízeket, mert különben éhen marad. Hétfő óta kétszer ebédel. Egyszer a bölcsiben, egyszer itthon, ahol aztán úgy teletömi a hasát hogy csak nézek.

A szobatisztaság eléggé rosszul halad a bölcsiben. Visszaszokott a pelenkára, illetve visszaadtuk rá, mivel nem volt hajlandó mégcsak ráülni sem a wc-re és csak tartogatta, tartogatta és bepisilt. Itthon ezzel nincs gond, rendesen jár a mellékhelyiségbe és általában szól ha pisilnie kell. Azt mondta Zsuzsi, hogy szerinte ez változni fog. Túl sok neki ennyi újdonság, mert végülis csak 1 hónapja szobatiszta, a bölcsi visszaveti, de rendbe jön majd minden. Itthon sem tűnhetek csak úgy el. Állandóan velem szeretne lenni. Sőt a mesét is ált. nekem kell felolvasnom, pedig mindig apa olvasta.

Szerintem 1 hónap alatt beleszokik a rendszerbe és akkor mindenki nyugodtabb lesz.

Mostanában nincs sok időm írni, de a legfontosabbakat muszáj lejegyeznem:

Kedden kezdte a beszokást Nonó a bölcsibe. Az első napot nagyon élvezte! Félúton hazafelé még vissza is akart fordulni. Sok gyerek, sokfajta játék, motorozás az udvaron, közös ivászat, csupa jó dolog! A gondozónők nagyon megdicsérték (3 napon keresztül rácsodálkoztak), hogy gyönyörűen beszél a korához képest! Választékosan. :) Ezek szerint ez nem természetes. Azt mondták, hogy 2 éves kor alatt elég ritka az ilyen és a négy 2 éven fölüli kisgyerek közül is csak 1 beszél folyékonyan, a többiek általában babanyelven. Ez csak azért rossz, mert azt hittem hogy Nóri itt majd még nagyobb lökést kap a beszédfejlődéséhez, de úgy tűnik a többiek kapnak majd tőle. A szobatisztaság tökéletes. :) Wc-be pisil a bölcsibe is, szól ha kell neki. A nagydolgát igyekszem itthonra időzíteni. Ebben viszont nagyon jó a csoport, mert a fél gyereksereg már használja a wc-t. Így ahányszor kimegy vki, Nonó megy utána és többnyire sikerrel jön vissza. Szerdán 1/2 10-re kellett mennünk, csütörtökön és pénteken pedig 9-re. Mindig 11-ig maradtunk. Jövő hétfőn már ott is fog ebédelni, aztán keddtől már egyedül ebédel (nélkülem), szerdától meg ott is alszik.... ;-( Ma kellett először kimennünk egy másik anyukával a váróba, amíg a gyerekeink nélkülünk játszottak nagyjából 1 órát. Nórának hangját sem hallottam, de a másik kislány (Dorka) sírt az anyukája után. Dorka februárban lesz 3 éves. Kiderült, hogy "birtoklási vitába" keveredett az egyik csoporttársával és úgy gondolta, hogy majd az anyja igazságot tesz.:) Nórát kihozta kb. 1 óra múlva Zsuzsi (a gondozónője) és alaposan megdicsérte. Szépen eljátszott egyedül, csak egyszer-kétszer kérdezte meg hogy hol vagyok. Legszívesebben vmi hátsó ablakon belestem volna hogy mit csinál. :(

A gondozónők nagyon szimpatikusak. Zsuzsinak van két lánya, egy 10 és egy (2?) 3 éves. A társgondozónő (Barbi) fiatalabb, neki még nincs gyereke. Közös foglalkozások nincsenek sajnos, reménykedtem benne hogy esetleg éneklés azért lesz. Az étkezéssel viszont egyáltalán nem vagyok megelégedve. Bár még csak a 10órai alapján mondhatok véleményt, mert a tojásallergiája miatt vszínűleg más ebédje lesz majd Nonónak, mint a többieknek. Tehát a tízórai kedden és csütörtökön is SZÖRP volt. Pontosabban "gyümölcslé"-nek nevezett vmi. Nóri menetrendje itthon: felkel, megeszik egy natúr joghurtot, aztán kb. fél óra múlva egy fél karéj kenyeret, majd 10 óraira 1 egész banánt, vagy almát, vagy diót (tehát valami tartalmasabbat mint egy pohár víz), aztán dél körül gyönyörűen megebédel. A bölcsiben a csütörtöki gyümölcsléből - ami grapefruit volt - két kortyot ivott és inkább vizet kért helyette. A csoport 2/3-a otthagyta ezt a "finom" üdítőt. Aztán 10-11-ig azt hallgattam, hogy "Anya, éhes vagyok, ennike!". A szívem szakadt meg. Állítólag heti egyszer minden szülő hoz vmi gyümölcsöt. Namost jelenleg 9-en vannak egy csoportban. Ha minden szülő hoz gyümölcsöt, akkor miért kell ezt a borzalmas gyümölcslevet inniuk???? Nem hiszem el, hogy a többi gyerek, - akik pl. 8-kor reggeliznek és innivalót tízóraiznak - nem hal éhen ebédig.... Márpedig Nonó is 8-kor fog reggelizni, mert nekem 1/2 9-ig be kell érnem a melóba. Nem tudom úgy otthagyni nyugodt szívvel, hogy lesz olyan nap hogy 3 és fél órán keresztül nem eszik egy falatot sem. Főleg hogy 10 kg. Ezt még mindenképp meg fogom kérdezni a gondozónőktől. Szerdán almát kaptak 10-kor; hát amíg az asztalnál ülő másik 3 gyerek megevett 1-1 szelet almát, addig Nóri 3-at... Aztán azt mondta: Kérek még almát! Erre Zsuzsi: Nincs több, sajnos elfogyott! Nonó: Kérek szépen még, almát! Azt hitte ha szépen kér, akkor lesz. És bejött neki! Ugyanis "szerencsére" a szomszéd asztalnál ülő kisfiú nem ette meg az adagját, így a lánykám azt is behabzsolta.

A játékokkal egyébként szépen eljátszik, azért még egy kicsit távolságtartó a többiekkel, inkább félrevonul, de van hogy csatlakozik hozzájuk. Sokszor engem hív és velem szeretne játszani. Egyik nap felfedezett egy fésülködőasztalt a szobában, és nekiállt szépítkezni. Zsófi (két éves múlt) odarohant Nonóhoz és segített a kócos tincseket kiegyenesíteni. Aztán megjelent Kristóf (szilveszterkor volt 2) és szintén fésülte a kisasszonyt. Na itt már Nóra ráncolta a szemöldökét. Aztán Kristóf elment és visszatért egy működésképtelen hajszárítóval. Nóra felkiáltott: Megijedtem, megijedtem! Majd odafutott hozzám és elbújt a hátam mögé. :D :D

Voltunk Mikulás buliban 6-án. Tavaly is elmentünk Nagyapához az iskolába, de akkor még pici volt, ígyhát nem emlékezett rá. Most áhítattal figyelte a Mikulás minden lépését, a gyerekek viselkedését. Előre felkészítettük, ráhangoltuk a bulira. Nagyapakával (Nagyapa) járult a Mikulás elé és át is vette a csomagját. Megcsengethette volna a rénszarvasok hívásához használt csengőt is. Nyúlt is érte, majdnem el is vette, de az utolsó pillanatban szégyenlősen lehajtotta a fejét és Nagyapára nézett. (Azt várta, hogy majd Nagyapa elveszi és odaadja neki a csengőt.) Így lemaradt erről az élményről. Az ajándékát a Mikulás segédje (Nagyi) állította össze: egy Pinokkió ujjbáb, egy mandarin, egy virágos hajgumi, túrórudi és a telitalálat: egy matricákkal díszített, kis dobozba csomagolt rengeteg megtört dió volt benne. (Azt hiszem semmit sem hagytam ki.) Ugyanis amikor a Kisasszony a nagyszülőknél tanyázik, mindig diót eszik zabál. Egyszerűen imádja! Ha lehetne, reggeltől estig csak ezt enné. Ha sétálunk és az útjába akad egy, azt rögtön megpróbálja megtörni a lábával. Ígyhát a Mikitől kapott diót secperc alatt felfalta. :) Még most is nagyon érdeklődik a Pirosruhás iránt és minden meséért, történetért rajong, ami róla szól.

-  Anya, végeztem!  - kaja után, az etetőszékből kiabálja, vagy pisi után mondja

- Nécsak! (Nézd csak!)

- Jövök! - mikor hívom

- Pont jó!

- Nem zavajok? (miközben keze a fülén van)

- Szejetlek.

Tegnap reggel és este is a bilibe kakilt és úgy, hogy Ő szólt! Igaz, hogy pisit mondott, de a lényeg, hogy belement a bilibe. Délután nagyon helyes volt: apjával szekrényt szereltek a szobában és egyszer csak hallom, hogy Szóljunk Anyának! Anyának szólok! Tamás észre sem vette szinte, mert nagyon bele volt merülve a munkába. Én meg már egyébként is rá akartam ültetni a bilire. Bementem a szobába, erre ott áll, pucsítva, földbegyökerezett lábakkal és néz rám. Gyorsan megfogtam, ráültettem a bilire, majd egy fél másodperc múlva felállt. Belenézek, hát benne van a matéria! Megtartotta a bilinek! Ma szintén bilibe kakilt és pisilt, de úgy, hogy én már nem is nézem az időt, mert Ő SZÓL, ha idő van!!!! Igaz, reggel bement a bugyiba, de azóta egyszer sem! Azt hiszem rájött, hogy így minden sokkal kényelmesebb és könnyebb. Így már csak naponta 1 db pelenkát használ, az esti alváshoz! Abban is csak kb. 1 pisi szokott lenni. Még 1-2 hét és szerintem tökéletesen szobatiszta lesz!!!! Most is mondta hogy pisi, aztán belepisilt a bilibe. 5 perc múlva megint szólt. Rá akartam ültetni, de ő nem akarta. Aztán megint szólt. Megkérdeztem, hogy esetleg ráülne-e inkább a wc-re. Nem. Azt hittem az idegeimet teszteli. Megint szólt, nem figyeltem rá, direkt. Mondja hogy lehúzom nadrágomat! Segítettem neki, ráültettem a bilire és hipp-hopp belekakilt. Tényleg nem viccelt, de azért cserfesen mosolygott mindeközben. :)

Tud ötig számolni. Két héttel ezelőtt, amikor felült az étkező székre, mondtam neki hogy betolom ha elszámol ötig. Mindenféle segítség nélkül gyorsan meg is tette. Egyébként 10-ig tudja a számokat, de a hetet vhogy mindig kihagyja.

Motorozásnál szaladnom kell utána, mert csak úgy érem utol lejtőn lefelé. Felemeli a lábait és száguld. Nagyon szófogadóan, minden úttest előtt megáll. Mindig leszállítom a motorról, megfogom a kezét, körbenézünk és csak aztán megyünk. Vízszintes terepen futnom ált. nem kell, csak irtógyorsan mennem.

Az adventi koszorún ő fújja el a gyertyákat minden nap. Most már egyből sikerül neki.

A hisztik száma nem csökkent, a makacssága sem. Pl. reggel öltözködünk, indulunk vásárolni. Apa mondja: Gyere Nóri, öltözzünk fel, indulunk. Nonó válaszol: Nem akajok! Jó lesz így! :D

Egyre több mindent akar önállóan véghezvinni. Mindenhol ottvan, mindent megfigyel, mindent utánoz, mindent együtt kell, csak együtt lehet csinálni. Teregetni, takarítani, mosni, nokedlitésztát keverni, lehasalni a földre, felállni a székre, mosogatni, meggyújtani a gyertyát, megsütni a virslit, puszit adni Apának...

Altatás közben kifogásokat keres! Kérek vizet! Megnézem anyát! Hol van Bodri? Hol van béka? Malacka? Kérek inni! Anya olvasson! Olvasni csakis könyvből lehet, az úgy nem működik, hogy kitalálunk vmi történetet.

Minden reggel, de naponta egyszer minimum el kell mondani, hogy Apa elment dolgozni, munkába van. Egyik nap nézi a gőzt, ahogy felszáll a palacsintáról és mondja hogy gőz. Már sokszor megkérdezte hogy mi az, így ezen nem is csodálkoztam. Mondtam neki, hogy igen, elszállt a gőz, eltűnt, elment. Rámnéz és megszólal: Elment dolgozni, munkába. (Mármint a gőz...!!!! :D )

A bili felé vezető út megkezdődött, elég nagy sikerrel. A reggeli felkelés után csak bugyit adtam rá. Reggeli után rögtön belepisilt a bilibe, aztán 3/4 óra múlva ismét. Aztán két félig sikeres akció következett 2 órán belül. Pisis lett a nadrágja, de miután rászóltam, félbeszakította és a wc-be/bilibe folytatta. Megfigyeltem hogy amikor pisil, akkor kicsit előredönti a törzsét és kinyomja a fenekét...:) Így hát innentől fogva mindig rajtakaptam hogy készül valamire és megelőztem a balesetet. Meg egyébként is 3/4 - 1 óránként ráültettem a bilire, így több pisis bugyi nem volt!!! Illetve egyszer belekakilt a bugyijába. Ezen még finomítanunk kell. De a lényeg, hogy ma 8-szor pisilt a bilibe vagy wc-be és csak kétszer nem sikerült időben elkapni. A 8-ból ráadásul kétszer Ő szólt, hogy Pisike!

Csak így tovább Nonó és mire bölcsibe mész már igazi - pelenka nélküli - nagylány leszel!!!!

Mostanában fenekestül felfordult az életünk a költözködés miatt. Nonó velünk együtt alszik ideiglenesen (már vagy 1 hónapja...) egy ágyban, mivel az ő szobája még nincs kész. Nagyon igyekszünk hogy karácsonyra befejezzük, mivel a lányunk úgy alszik mint a ringlispil. Általában apja felé van a feje, felém pedig a lába, amivel óránként belémrúg. :( Nagyon remélem, hogy secperc alatt visszaszokik majd a saját szobájába, saját ágyába.

Az elmúlt két hónapban egyébként is nagyon nehéz Nórival, mivel elérkeztünk a dackorszakhoz és semmi, sehogy sem jó neki. Úgy toporzékol, mint egy igazi sztepptáncos, potyognak a könnyei és folyamatosan kiabálja hogy Nem akajok!, valamint sikít. Ezek ellen az égvilágon semmit sem tudunk tenni. Már mindent megpróbáltunk. Szép szóval, sarokbaállítással, segítséggel, tiltással, sehogy sem jutunk egyről a kettőre. Elég elkeserítő a helyzet. Mindent rögtön akar, ha nem kapja meg azonnal (ami pedig gyakran megtörténik), akkor hisztibe és toporzékolásba kezd. Múltkor pl. az volt a baja, hogy fel kellett vennie az ebédhez az előkét, amit egyébként is naponta min. 3-szor ráadok. Mondtam neki, hogy azért kell felvenni hogy ne legyen koszos a ruhája és amint felveszi lehet ebédelni. Erre Ő: Nemakajok!  Mondtam neki, hogy jó akkor levesszük, felteszek helyette egy konyharuhát. Erre szintén: Nemakajok!  Aztán mikor levettem az előkéjét az volt a baj, de felvenni sem akarta, fogalmam sincs mit akart. Végül már enni sem akart, pedig biztos hogy nagyon éhes volt. Folyamatosan sírt és kiabálta a Nemakajokat. Ha ölbe vettem az volt a baj, ha nem vettem föl az volt a baj. Így hát ráhagytam. Egy idő után bement a szobába és nem tudom hogyan, de megnyugodott. 10 perc múlva közölte, hogy Ennike! és felült az asztalhoz. Ráadtam az előkét és megette az összes ebédet.....

A játszótéren, ha kiszáll a hintából és a helyére vagy akár a mellette lévő hintába egy másik kisgyerek szeretne beülni, sikításba kezd és lestoppolja a hintát, hogy Nonó hintázik. Már többször szépen csendben, nyugodtan elmagyaráztam neki, hogy mi a helyes viselkedés, de idáig nem hatotta meg.

Ma a harisnya miatt tört ki a hiszti. Egyedül szerette volna fölvenni, de miután egy lyukba dugta két lábát segítséget kért. Tamás odament segíteni, de Nemakajok! Úgyhogy visszaült a székre a segítség. Innentől kezdve semmi sem volt jó. Segíteni nem lehetett neki, de segítséget kért... Egyszerűen NEM TUDJUK, HOGY MIT KELL ILYENKOR CSINÁLNI!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Teljesen behergelte magát, itt már nem lehetett semmit sem tenni. Gyorsan felöltöztettem és mire kiléptünk a folyosóra, már kezdett alábbhagyni a dühös hiszti. Beszéltem a fejével, hogy legyen jó kislány, fogadjon szót a szüleinek, sírás helyett mondja el hogy mi bántja.

Délután gereblyézik a nagyszülőknél és közben folyamatosan mondogatja: Nonó jó kislány! Nonó jó kislány!

Imádom.

Nagyon érdekes dolgot láttunk ma séta közben. Egy varjú, mikor zöldre váltott a lámpa, ledobta a zebrára a diót és várt tovább a villanyoszlop tetején. Erről már láttunk korábban is egy dokumentum filmet. Ezek az okos állatok így törik vagyis töretik meg az autók segítségével a diót. A legközelebbi zöldnél pedig leszállnak a zebrára és megeszik. Ahogy sétáltunk tovább, az iskola udvarán is megláttunk egy varjút, aki szintén talált egy diót. A csőrébe vette, majd egy rövid terepszemle után letette a földre. Ásott egy kis lyukat a csőrével, beletette a termést, majd visszaszórta rá a földet és ráhúzott két levelet, ügyesen elrendezte őket, hogy egy kicsit se látszódjon ki a kincs. Kíváncsi lennék, hogy vissza is talál-e a rejtekhez. :) Nórinak nagyon tetszett a művelet, ismétlést szeretett volna...

Mostanában egyre nagyobb lelkesedéssel és egyre gyakrabban!!! Pedig már elkönyveltük, hogy neki nem jött be ez a jármű. A barátai már nyár vége óta róják az utakat, ő pedig csak az utca végéig volt hajlandó elgurulni, de azt is csak nagy nehezen. Most pedig már úgy száguld, hogy szinte futni kell utána. Néha leszáll róla, ha lát valami érdekeset, de aztán visszaül és száguld tovább. Az biztosan közrejátszott hogy most nőtt meg olyan hosszúra a lába, hogy terpeszbe tudja hajtani a motort, így nem ér hozzá a kerékhez a cipője. (Érthető???) Remélem nem örökli a rövid lábat tőlem...

Ezt mondogatta az úton, Lili felé tartva. Majd mikor beszálltunk a liftbe, már kiabálta teljes extázisban és majdnem kiugrott (szó szerint) a babakocsiból. Még jó, hogy be volt kötve. Tényleg annyira tud örülni néhány dolognak, hogy hihetetlen. Aztán mikor Lilianyu kinyitotta az ajtót, inába szállt minden bátorsága és a lábam mögé bújt, szorosan átölelte. Alig tudtam így bemenni a lakásba. :) Barátnője még aludt, illetve ébredezett a délutáni szundiból, de mikor meglátta Nórát, rögtön mosolyra húzódott szájjal mondta hogy Nonó!!!! Én azt hittem hogy Nórinak mély hangja van, de rájöttem Liliannához képest hogy nem is. Az Energiabombának már 1 hete nincs nappal pelenkája! Nagyon ügyes kislány! Nonó meg is irigyelte, úgyhogy ő is ráült a bilire, de a produkció elmaradt. Sebaj. (Ma már kétszer bilibe pisilt!) Nagyon-nagyon aranyosan eljátszottak egymással! Annyira szeretik egymást! Nóri sokkal megfontoltabb, lassabb, Lili meg állandóan kapkod, rendezkedik, rohan, mindent nagy lendülettel. Pl. megfogta a rajztáblát, majd elkezdett hátrafelé tolatni (koccanásig), és leakart ülni mindenféle körültekintés nélkül Nonóra, a közel 13 kg-jával. :D :D (Mivel nem nézte hová ül le.) Sok mindennel játszottak. Sátraztak, telefonoztak - néha egymással is beszéltek -, labdáztak, aztán felmásztak az ágyra és úgy tettek, mint akik alszanak. Lili adott egy párnát Nórának, hogy annak dőljön neki. Persze néha volt egy kis veszekedés 1-2 játékon, de nagyon jól elvoltak.

• Építek házikót!
• Elbújtam!
• Hová tűnt a béka?
• Színezek!
• Csigát rajzolok!
• Hajamba hajgumit!
• Telefoooon!
• Elestem!
• Nagyi hívott.
• Apa cipője, belebújok!
• Segíts!
• Látom.
• Figyelj!
• Biciklizek.
• Futok, futok, szaladok!
• Behoztam a széket.
• Tornázok.
• Tornázik a nyuszi.
• Pici babám, nyuszikám! (közben pedig a békát ölelgeti...)
• Szeretlek én is.

Török basát rajzoltam, aztán megkértem hogy egészítse ki. Sorban elmondtam neki, hogy rajzoljon neki fület mindkét oldalra, hajat, cipőt, ujjakat. Ezt már többször eljátszottuk, de ezúttal nagyon meglepődtem. Nem tudom hogy egy 20 hónaposnak milyen színvonalon kell rajzolnia, de nagyon ügyesen, mindenféle segítség nélkül egész pontosan a helyére rajzolta a testrészeket, végül pedig kiszínezte a hasát!!! (Áthúztam Nonó barna ceruzavonalait, mert kicsit halványak lettek, nem tudom hogy látszódott volna a fényképen.)

Nóri állandóan a nyakába ültet vmit, elindul vele és közben hangosan kiabálja, hogy Gyí te paci Gyulára, a gyulai vásárra!. Ez a valami mostanában a Breki béka.

A múltkor buszoztam, természetesen dugó volt, én pedig késésben voltam. Egyszer csak azt vettem észre, hogy magamban mondogatom a busznak: Gyí te paci!   Ez már a vég.

Kiáltott fel Nonó, kitulajdonította a táskámat és útnak indult. A farkas volt az eladónéni, akinek fizetni kellett volna, de Nonó még nem érti hogy miért kéne fizetni egy paprikáért vagy banánért. Úgyhogy elvette a padlizsánt (összetekert zokni), meg a dinnyét (fa golyó), beletette a táskába, majd miután unszolásra odaadta a pénzt, gyorsan visszaszerezte és az eladónénit felkarolva elszaladt.... :D

Ez a betegség neve, amin Nonó átesett 2 héttel ezelőtt. (Az Anna, Peti, Gergőből ismertük meg.) 3 napon keresztül 38°C és 39,5 °C között volt a láza és folyt az orra. 38,5°C fölött kapott kúpot, hadd dolgozzon az immunrendszere, de nem igazán hatott egyik lázcsillapító sem. Egyszer kellett csak hűtőfürdőt alkalmaznunk szerencsére. Nóri ezt az alkalmat viszont rettenetesen élvezte! Önfeledten játszott a vízi játékaival, belehasalt a vízbe, a lábával kalimpált. Az elején azért reklamált hogy meleg. :D Alig tudtuk kiszedni a kádból. Mondtam neki, hogy jöjjön ki mert most már eléggé lehűlt. Erre ő annyit mondott hogy: Nem akajok! Egyébként a közérzete jó volt, bár a láz bágyadttá tette, nagyon sokat aludt.

Aztán a 4. napon, mivel sokkal jobban volt, végre lementünk a Zozsi mamához, a Dédihez és a Mátéhoz. Nagyon jól éreztünk magunkat mindannyian, de főleg Nonó, mivel mindenki vele foglalkozott. Ekkor már csak hőemelkedése volt és egypár kiütés jelent meg rajta. De mivel előző nap véletlenül egy kis tojásos kaját evett, ezért nem tulajdonítottunk ennek jelentőséget. Aztán 5. napon, amikor már úgy nézett ki hogy minden rendben van, akkor ellepték a mellkasát és a hátát a halvány kiütések. Még a térdhajlatába is jutott egy kevés. Hál' Istennek nem viszketett neki és harmadnapra nyom nélkül elmúltak. Állítólag a kiütésből lehet következtetni arra, hogy igen, ez a háromnapos láz volt.

Apa megpuszilgatta a nyakát. Erre ő hátrahajtotta a fejét és közölte, hogy méééég! És még sokszor méééég!

Aztán ma én megharaptam a popiját és azt mondta, hogy "Hajapom, popót!" Úgyhogy meg kellett még egy párszor kóstolnom. Aztán "Hajapom nyakamat" volt. Mikor hazajött apa, a lábát kellett puszilgatni. Ma ilyen napja volt.

Elalvás előtt egy nagy puszi keretében "Jójszakát!" kívánt nekem. :D

A porszívó mindig is egy félelmetes eszköz volt. Általában akkor porszívóztam amikor aludt, sosem ébredt föl rá, így csak később "barátkozott" meg vele. Eleinte rettenetesen félt, felmászott mindig valaki nyakába és sírásra görbült a szája. Ma pedig oda jutottunk, hogy mialatt én porszívóztam, ő mindig más, biztonságos fedezékbe vonult, de ugyanabban a szobában maradt. Pl. a szőnyeg porszívózása alatt felmászott az ágyra, onnan figyelt, majd mikor egy kicsit kikapcsoltam a gépet a pelenkáját is egy hirtelen mozdulattal magához rántotta - biztosamibiztos alapon -, ami egyébként karnyújtásnyira volt tőle. Persze folyamatosan szemmel tartotta a félelmetes gépet. Az étkező takarítása közben felült a székre, majd - szintén egy rövid szünet alatt - bebújt az aszal alá. Mikor végeztem a porszívózással, mondta hogy Még!

Kíváncsi leszek a reakciójára (remélem nem egyhamar tudom meg a végeredményt), mert vettem neki egy orrszívó-porszívót. A kézi, elemes orrszívó hiába márkás, nem ér semmit sem....és sokáig tart, amíg azt a keveset is kiszívja.

...voltunk pár hete, megünnepelni az első szülinapját! Sajnos a kis barátai közül csak Nonó tudott elmenni, de azért így is jól sikerült a buli! Nóri evett finom és nagyon egészséges zabos-almás sütit (amit én csináltam és kicsi kora óta nagy kedvence), mi meg mindenféle egészségtelen, de eszméletlen finom krémest és tortát. Szerintem a saját szülinapjára Nonó nem emlékezett, mert nagyon tetszett neki a gyertya, meg a torta. Alig tudtuk visszatartani, ő is szeretett volna Eszti mellé társulni a gyertya elfújásában. Többször megszerezte barátnője kezéből az aktuális játékot, de elmagyaráztuk neki, hogy Eszter még kislány és nem tudja elkérni a dolgokat. Nagyon okosan többször odanyújtotta a saját játékát, hogy a kislány is megnézhesse.

Volt ott egy tengerimalac is, aki Nóra szerint nagyon vicces volt, mert állandóan a ketrecet megérintő kezeket szagolgatta, két lábra állva. Nóri lehetőséget kapott, hogy egy kis uborkával megkínálja a malackát, de ő azért ennyire nem bátor. :D

Eszter egyik ajándéka. Nóri sikongatva örömködött benne

Pici Eszter

Nonó figyel

Múlt hétvégén kezdte el a Mi ez? kérdést feltenni. Arra is rámutat és megkérdezi, amit tud. Néha meg is válaszolja a kérdését.

Olvasott csöndben a szobában, nekem meg (ahogy odaosontam) sikerült belerúgnom valamelyik széthagyott játékába. Erre leteszi a könyvet, rámnéz, majd megszólal: Megijedtem! Meg kellett egy kicsit simogatni a hátát vigasztalásul. Azóta egyre gyakrabban mondja. Ma pl. kint voltunk a kertben, a csöndbe beleugatott a szomszéd kutya, akit Csizmának hívnak. Hirtelen ránézett Nagyira, felemelte a kezét és közben mondta, hogy megijedt. :D

Az igenhez mindig járul a bólintás és az iden szó, a köszi csak egyszerű töszi, ami után általában hozzá teszi hogy szíveszen! Rájöttünk, nem is azt mondja hogy elmegyek, hanem kis vidékiesen: elmegyök.

Énekelgeti a

- Cifra palotát: Szika pajota ablaka,  

- Boci boci tarkát: Boci boci tajka, fajka,

- Vukot: Hipp-hopp jön Kukk, jajába (ez a fürge róka lába)!   Mostanában állandóan ezt kell hallgatni, meg a Bóbitát.

- Cirmos cicát: Cicahaj hovájováj (hová lett a vaj),

- Hinta palintát: Hinta palinta kisdunna!

Ha a szövegükről rögtön nem is, de a dallamukról fel lehet ismerni őket.

A meseolvasást folyamatosan követeli, a bilizés alapvető feltétele és elaludni is csak arra hajlandó. Napközben is többször igényelné. Kedvenc tibi (TV) meséje a Kockás fülű nyúl, amit körömvágáskor mindig beteszek neki. Annyira megszerette a Nyuszikát, hogy a héten már többször is jött, hogy köjmöm. Mondtam neki, hogy most vágtuk le a körmét, még nem elég hosszú a következő beavatkozáshoz. :)

Megyünk át a zebrán, egyszer csak rámutat és mondja, hogy zebra, csíkos. A hintájára szintén rámondta hogy csíkos. Én nem emlékszem, hogy mondtam volna mostanában a csíkos szót, a zebrára tuti sosem használtam.

Most már nem csak mi alkudozunk vele, hanem Ő is velünk! Mondom neki, hogy jó, ez az utolsó kölesgolyó, ezt az egyet megeszed és kész. Miután megette, rám néz gyönyörű szemekkel és mondja: Még egyet? Egyet!

Tolakszik, mert neki mindig mindenhol ott kell lennie ahol a legtöbb ember van. Miközben arrébb lök mondja hogy Bocs-bocs! Bocsánat!

Másik kedvenc mondata: Nem akajok!

Nagyon sokszor kicsinyítő képzőt használ. Egyik nap éhes volt: Enni, enni, ennike! Ennike!

Türelemből 1-es. Mint az anyja. Főleg ha éhes vagy álmos, akkor nem lehet vele bírni. Kevés játékhoz van türelme. Imád rajzolni. A pufi már nem a kedvenc étele, ellenben a natúr jogurt! Egész nap azt enné legszívesebben.Az ivás általában nagyon nehezen megy. Ilyenkor bevetem a szívószálas trükköt, azzal egész sok le szokott csúszni. Az elveimet már rég föladtam ebben a tekintetben (ha lehet csak vizet igyon) sokszor megkínáljuk mézes teával, csak igyon már valamit. Persze utána fogat kell mosni, aminek nagyon örül.

Evés közben sokszor megharapja a saját kis ujját, ami láthatólag rosszul esik neki és fáááááj!

Szélsőséges viselkedik: beleremegve, sikoltozva, kimondhatatlanul tud örülni a legapróbb dolognak is, és legalább ennyire el is tud keseredni bármin.

A délutáni alvásból rendszerint sírva kelt, fogalmam sem volt miért. Ölelt és közben folyamatosan mondta, hogy Anya gyeje!  De hát ott voltam mellette, az ölemben volt és csak sírt hogy menjek. Aztán egyszercsak bevillant, hogy lehet keveset aludt. Ígyhát megkérdeztem hogy visszafekszik-e. Mondta hogy iden, meseke. (Ez a mesekönyv.) Nekiálltam mesét olvasni és még egy 3/4 óráig aludt, utána már jobb kedvűen ébredt. Kiderült, hogy Félix is amikor nyűgös alvás után, akkor még vissza kell fektetni 20-30 percet és egyből minden rendbejön. Az esti alvás mostanában egész sikeresnek mondható, mert max. 1-szer ébred föl, de hamar visszaalszik és mindenki a helyén ébred!

Nagyon anyás lett. Legszívesebben egész nap ölben lenne, az Én ölemben.

Végül pedig: nagyjából 10,3 kg és 85 cm. 6 hónaposan több mint 7 kiló volt, ami azt jelenti, hogy 1 év alatt csupán 3 kilót hízott..... De nem néz ki vékonynak.

Ennyi jutott most hirtelen eszembe.

Nóri összebarátkozott a zöldségessel, így mikor hazajöttünk már vágyott volna vissza. Megfogta a kulcsát és elkezdte babrálni az ajtó zárját a hátizsákjával a kezében, majd egyszer csak megszólalt:

- Elmegyek!

- Hová mész?

- Vásárolni!

- Mit veszel?

- Nénitől!

- Mit veszel a nénitől?

- Banánt.

- És még?

- Paprikát.

- És veszel még valamit?

- Nem.

A párbeszéd minden alkalommal szóról szóra ugyanaz volt. Egyik nap aztán palacsintát sütöttem a kedvéért, akkor a beszélgetésünk máshogy végződött:

...

- És még?

- Paprikát.

- És veszel még valamit?

- Palacsintát...

:D :D Eddig nemigen folytattunk párbeszédet, nem is gondoltam, hogy már esetleg ilyen komolyan lehet vele beszélgetni.

Ez elmúlt két éjszakánk csodás volt! Mindenki a helyén maradt reggelig!

Ugyanis kb. 1 hónapja rászokott Nonó, hogy átjön esténként, vagyis éjszakánként. Visszakísérem, aztán egy pár óra múlva ismét megjelenik. Ezt 2-3-szor eljátsszuk. Egyik éjszaka arra keltem, hogy bekapcsolt a tv. Kérdezem Tamástól hogy nem tud aludni? Erre kiderült, hogy Nonó átosont hozzánk és miközben próbált felmászni az ágyra rálépett a távirányítóra.... Másik éjszaka pedig visszakísérem Nórát a szobájába, lefekszem az ágyra, hogy ott maradjak míg elalszik. De valahogy én mindig hamarabb alszom el és már nem kelek föl arra, hogy vissza kellene mennem a saját ágyamba. Olyan szempontból nem is baj, hogy mikor éjszaka felkiált hogy Apa!, vagy Anya! akkor rögtön megnyugtatom, hogy ott vagyok, aludjon szépen tovább. De az utóbbi időben reggel mikor felkeltem már csak egyedül voltam a szobában, Nóri szépen csöndben átsiklott apja mellé a franciaágyra és ott folytatta az alvást. Aztán most meg végigaludta az éjszakákat, a saját ágyában, ébredés nélkül. Ez így is fog maradni!!!! Ugye????

Tegnap sajnos nem sikerült belépnem a blogra, hogy megírjam: Elkiabáltam a dolgot... Tegnap éjszaka 3-4-szer ébredt, folyamatosan apához akart menni, de sikerült maradásra bírnom! (Egy egyszerű mondattal: Feküdj le szépen! :D)

A jó hír, hogy Nonó januártól bölcsis lesz. A rossz hír pedig... ugyanez. :) :( Egyik szemem sír, a másik pedig nevet. Úgy alakultak a dolgok, hogy januártól visszamegyek dolgozni.

Ma ismerkedtünk meg a bölcsivel, a bölcsivezetővel, meg az egyik gondozónővel. Minden és mindenki nagyon szimpatikus! Nóri egyből feloldódott, ment babakocsizni, szerzett bele egy babát is. Alig tudtunk eljönni, mert még maradni akart, toporzékolt is egy icipicit mérgében. De miután mondtam neki, hogy ha elindulunk, akkor megkapja a Bodrit meg a pelust, rögtön visszatett mindent a helyére és mentünk a nagy babakocsihoz. A Katica csoportba fog járni és gomba lesz a jele. Ő választotta. Mondhatjuk így is, mivel a felkínált kb. 8 db-ból 5-öt megragadott. Miután szóltam neki, hogy egyet válasszon kettő maradt a kezébe. Egy rakéta és egy gomba. Értelemszerűen ÉN visszaraktam a rakétát. Ő pedig megkapta a jelét, amit haza is hozhatott. Nem kell semmit sem hímezni, mindent megkapunk gomba jellel. Meg akart fésülködni valakinek a fésűjével, de lebeszéltem róla. Szerintem nagyon jól fogja magát érezni! A tojásallergiát reméljük meg lehet oldani, mivel mondta a gondozónő, hogy ott főznek az épületben. Megkérdezi mi ilyenkor a teendő. 

Az én kicsi nagylányom!

A Kócos büszkén fényképezkedik:

Szaladt Apától hozzám a játszótéren, egy fránya ropiért. Majd félúton hoppp...és koppp.... letette a kezét, de valahogy továbbcsúszott a feje. Az orráról és az orra alatt lévő részről lejött a bőr, a homloka icipicit lehorzsolódott és púpos lett. Volt nagy sírás. Szerencsére a fogai megmaradtak és a közelben lévő kút segítségével a koszt is idejében le tudtuk mosni az arcáról és a szájából. Ráadásul benáthásodott, állandóan folyt az orra, de a seb miatt nem engedte megtörölni. Az orröblítés, majd az orrleszívás alatt élet-halál harcot folytat, leizzad bokáig a küszködésben, majd két perccel később nevetgélve öblíti és szívja a plüss állatok orrát. Ki érti ezt??? A meggyötört lelkét pedig egész nap pátyolgatni kell, állandóan ölben akar lenni, én pedig nem tiltakozom, bár a derekam már üzent. Úgy szeretem, mikor rámborul és közben ölel! :)

Tegnap leesett itthon az ágyról, miközben háton fekve biciklizett???? Nem tudom hogyan csinálta. Ma átbukott egy alacsony kerítésen a növények és egy nagyobb kő közé. Ennyi bőven elég is lesz egy hétre!

A varr az orra alatt már leesett és a nózija is szépen gyógyul. Sajnos a képek mellé/alá nem tudok mellékelni szöveget, ígyhát előre beírom őket egymás után:

1)Még mindig feltűnő még a játszótéri baleset nyoma.

2)"Tojom" a békát!

3)Gyere "Fifike", add a kezed! (Nem mi mondtuk nekik, hogy fogják meg egymás kezét...)

4)"Ugye mi jó barátok vagyunk!"

5)Gyí, te paci! (Ezt ő mondta szó szerint, majd véletlenül fellökte Félixet a béka.)

6)Minden oké?

7)Azért adok egy puszit.

Bementünk a boltba kis barátunkkal vásárolni, mindketten be szerettek volna ülni a kocsiba, úgyhogy érvényesítettük az akaratukat! A végeredmény:

Nonó sikoltozott örömében, Félixnek pedig fülig ért a szája. Aztán miközben pakoltuk be az árukat, mindketten próbálták kinyitni a joghurtot, sajtot, vajat...stb. Félix feneke alól kihúztam a zsömléket, Nóri kezéből Tamás megszerezte a kilós kenyeret, amit a műanyag zacskón keresztül próbált megharapni...

Nóra egyik délután a Dédivel és Mátéval álmodott, mert miután felébredt, kérdezgette hol vannak... Másnap délután Nagyi és Nagyapa volt a soros, de hát ők sem voltak a közelben. 

Délután összefutottunk Liliékkel a játszón és mondta anyukája, hogy Lili Nórával álmodott. Éjszaka halotta kiabálni őt, hogy Nonó! úgyhogy bement a szobába szemrevételezni Liliannát. Aztán látta hogy álmodik és megintcsak: Nonó, Nonó!!! Hát nem aranyos???!Állítólag szokott álmodni még autóról is. Nóri éjjel nem szokott beszélni, legfeljebb sikítani, sírni és nem mindig ébred föl rá.

Liliannáék sétáltak az egyik boltban, Lili kinézett magának vmit, rámutatott és mondta hogy Nonó. Úgyhogy Nóra is kapott egy nagyon aranyos, Micimackós aprópénz tartót Liliéktől.

Itt pedig Lili babakocsival jött, Nóri pedig gyalog és világért sem engedték volna el egymás kezét: