A porszívó mindig is egy félelmetes eszköz volt. Általában akkor porszívóztam amikor aludt, sosem ébredt föl rá, így csak később "barátkozott" meg vele. Eleinte rettenetesen félt, felmászott mindig valaki nyakába és sírásra görbült a szája. Ma pedig oda jutottunk, hogy mialatt én porszívóztam, ő mindig más, biztonságos fedezékbe vonult, de ugyanabban a szobában maradt. Pl. a szőnyeg porszívózása alatt felmászott az ágyra, onnan figyelt, majd mikor egy kicsit kikapcsoltam a gépet a pelenkáját is egy hirtelen mozdulattal magához rántotta - biztosamibiztos alapon -, ami egyébként karnyújtásnyira volt tőle. Persze folyamatosan szemmel tartotta a félelmetes gépet. Az étkező takarítása közben felült a székre, majd - szintén egy rövid szünet alatt - bebújt az aszal alá. Mikor végeztem a porszívózással, mondta hogy Még!
Kíváncsi leszek a reakciójára (remélem nem egyhamar tudom meg a végeredményt), mert vettem neki egy orrszívó-porszívót. A kézi, elemes orrszívó hiába márkás, nem ér semmit sem....és sokáig tart, amíg azt a keveset is kiszívja.
