Mostanában fenekestül felfordult az életünk a költözködés miatt. Nonó velünk együtt alszik ideiglenesen (már vagy 1 hónapja...) egy ágyban, mivel az ő szobája még nincs kész. Nagyon igyekszünk hogy karácsonyra befejezzük, mivel a lányunk úgy alszik mint a ringlispil. Általában apja felé van a feje, felém pedig a lába, amivel óránként belémrúg. :( Nagyon remélem, hogy secperc alatt visszaszokik majd a saját szobájába, saját ágyába.
Az elmúlt két hónapban egyébként is nagyon nehéz Nórival, mivel elérkeztünk a dackorszakhoz és semmi, sehogy sem jó neki. Úgy toporzékol, mint egy igazi sztepptáncos, potyognak a könnyei és folyamatosan kiabálja hogy Nem akajok!, valamint sikít. Ezek ellen az égvilágon semmit sem tudunk tenni. Már mindent megpróbáltunk. Szép szóval, sarokbaállítással, segítséggel, tiltással, sehogy sem jutunk egyről a kettőre. Elég elkeserítő a helyzet. Mindent rögtön akar, ha nem kapja meg azonnal (ami pedig gyakran megtörténik), akkor hisztibe és toporzékolásba kezd. Múltkor pl. az volt a baja, hogy fel kellett vennie az ebédhez az előkét, amit egyébként is naponta min. 3-szor ráadok. Mondtam neki, hogy azért kell felvenni hogy ne legyen koszos a ruhája és amint felveszi lehet ebédelni. Erre Ő: Nemakajok! Mondtam neki, hogy jó akkor levesszük, felteszek helyette egy konyharuhát. Erre szintén: Nemakajok! Aztán mikor levettem az előkéjét az volt a baj, de felvenni sem akarta, fogalmam sincs mit akart. Végül már enni sem akart, pedig biztos hogy nagyon éhes volt. Folyamatosan sírt és kiabálta a Nemakajokat. Ha ölbe vettem az volt a baj, ha nem vettem föl az volt a baj. Így hát ráhagytam. Egy idő után bement a szobába és nem tudom hogyan, de megnyugodott. 10 perc múlva közölte, hogy Ennike! és felült az asztalhoz. Ráadtam az előkét és megette az összes ebédet.....
A játszótéren, ha kiszáll a hintából és a helyére vagy akár a mellette lévő hintába egy másik kisgyerek szeretne beülni, sikításba kezd és lestoppolja a hintát, hogy Nonó hintázik. Már többször szépen csendben, nyugodtan elmagyaráztam neki, hogy mi a helyes viselkedés, de idáig nem hatotta meg.
Ma a harisnya miatt tört ki a hiszti. Egyedül szerette volna fölvenni, de miután egy lyukba dugta két lábát segítséget kért. Tamás odament segíteni, de Nemakajok! Úgyhogy visszaült a székre a segítség. Innentől kezdve semmi sem volt jó. Segíteni nem lehetett neki, de segítséget kért... Egyszerűen NEM TUDJUK, HOGY MIT KELL ILYENKOR CSINÁLNI!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Teljesen behergelte magát, itt már nem lehetett semmit sem tenni. Gyorsan felöltöztettem és mire kiléptünk a folyosóra, már kezdett alábbhagyni a dühös hiszti. Beszéltem a fejével, hogy legyen jó kislány, fogadjon szót a szüleinek, sírás helyett mondja el hogy mi bántja.
Délután gereblyézik a nagyszülőknél és közben folyamatosan mondogatja: Nonó jó kislány! Nonó jó kislány!
Imádom.
