Fantasztikus volt.
Két héttel ezelőtt, Keresztapa invitálására, Nóri délelőtti alvása után indultunk és kb. délre értünk Budakeszire. Persze parkolóhely már egyáltalán nem, viszont kocsi annál több volt. Nagy nehezen sikerült azért befurakodnunk 2 autó közé. Épp favágó (?) versenyt tartottak. Nem tudtuk megnézni, mert gyorsan meg kellett etetni Nonót. Nem evett túl sokat, mert sokkal érdesebb volt a sok ember, főleg az a kisfiú, aki mellette ült. Aztán pedig mi is ettünk, merthogy az is volt! Szerencsére gyönyörű időnk volt, úgyhogy a felállított sátrakba legfeljebb a nap elől menekültek. Nórinak szereztünk héliumos lufit, amit gyorsan ki is pukkantott. Én megijedtem, ő nem. :) Aztán ismét kértünk, de ezúttal kettőt, hogy mindkét kezébe jusson. Mivel egy pálcán volt rajta, arra érzett ingert, hogy odacsapdossa a földhöz, így megint megsemmisült egy. A másikat pedig úgy döntött, hogy elengedi, de egy arra járó kamasz reflexből elkapta és visszaszolgáltatta Nórinak, így még egy kicsit játszhatott vele. Gyereknapon tartották a bulit, úgyhogy volt ingyen arcfestés, ugrálóvár, bika ami ledobja magáról a gyerekeket. Fel lehetett ülni egy motoros fűnyíróra is, ami nagyon tetszett Nórinak. Messziről. Mert amint végigállták a 20 perces sort Nagyapával, és felülhettek volna a gépre, Nóra kézzel-lábbal tiltakozott. Helyette inkább mérleghintázott a nagynénikkel.
Tamás délután próbálta elaltatni a kisasszonyt, de olyan hangos volt a zene, meg annyi ember volt, hogy teljesen elvonták a figyelmét. Én ezalatt a röpke 3/4 óra alatt sorban álltam kürtős kalácsért. :S De megérte! Utána beugrottunk ismét a vadasparkba, mivel szintén ingyen volt nekünk. Igaz két hete (?) voltunk, de sebaj! Az állatsimogatóban icipici kis mangalicák voltak, 1-2 hetesek! Nóra is odavolt értük! Sikongatott örömében, járt a lába. A csúnyán bégető bárány pedig eltűnt, pedig Nonó bégetett nagyokat, mikor odaértünk. Ezúttal nagyon bátor volt, mivel meg mert etetni egy süldő szarvast, persze mindezt nagyapa öléből. Ezen felbuzdulva a mufflonnak is adott vmi zöldet, apa segítségével. Nagyon-nagyon boldog volt! Látott medvéket is, mert kivételesen nem aludtak, hanem folyamatosan mászkáltak. De a ketrectől elválasztó kötél sokkal érdekesebbnek bizonyult számára. Aztán talált egy megmásznivaló fát, úgyhogy apa segítségével elsajátította a fára mászás mozdulatait, de azt hiszem ezt még gyakorolni kell majd. :D Miután körbejártuk a vadasparkot, visszamentünk a rétre, hogy beszerezzük a maradék kaját, majd elbúcsúzzunk a nagybratyótól. Kb. 7-re értünk haza, Nóri már nagyon fáradt volt, bár a kocsiban aludt egy picit.
Reméljük hogy jövőre is lesz és hogy akkor is el tudunk menni!!!
