Múlt hétvégén kezdte el a Mi ez? kérdést feltenni. Arra is rámutat és megkérdezi, amit tud. Néha meg is válaszolja a kérdését.
Olvasott csöndben a szobában, nekem meg (ahogy odaosontam) sikerült belerúgnom valamelyik széthagyott játékába. Erre leteszi a könyvet, rámnéz, majd megszólal: Megijedtem! Meg kellett egy kicsit simogatni a hátát vigasztalásul. Azóta egyre gyakrabban mondja. Ma pl. kint voltunk a kertben, a csöndbe beleugatott a szomszéd kutya, akit Csizmának hívnak. Hirtelen ránézett Nagyira, felemelte a kezét és közben mondta, hogy megijedt. :D
Az igenhez mindig járul a bólintás és az iden szó, a köszi csak egyszerű töszi, ami után általában hozzá teszi hogy szíveszen! Rájöttünk, nem is azt mondja hogy elmegyek, hanem kis vidékiesen: elmegyök.
Énekelgeti a
- Cifra palotát: Szika pajota ablaka,
- Boci boci tarkát: Boci boci tajka, fajka,
- Vukot: Hipp-hopp jön Kukk, jajába (ez a fürge róka lába)! Mostanában állandóan ezt kell hallgatni, meg a Bóbitát.
- Cirmos cicát: Cicahaj hovájováj (hová lett a vaj),
- Hinta palintát: Hinta palinta kisdunna!
Ha a szövegükről rögtön nem is, de a dallamukról fel lehet ismerni őket.
A meseolvasást folyamatosan követeli, a bilizés alapvető feltétele és elaludni is csak arra hajlandó. Napközben is többször igényelné. Kedvenc tibi (TV) meséje a Kockás fülű nyúl, amit körömvágáskor mindig beteszek neki. Annyira megszerette a Nyuszikát, hogy a héten már többször is jött, hogy köjmöm. Mondtam neki, hogy most vágtuk le a körmét, még nem elég hosszú a következő beavatkozáshoz. :)
Megyünk át a zebrán, egyszer csak rámutat és mondja, hogy zebra, csíkos. A hintájára szintén rámondta hogy csíkos. Én nem emlékszem, hogy mondtam volna mostanában a csíkos szót, a zebrára tuti sosem használtam.
Most már nem csak mi alkudozunk vele, hanem Ő is velünk! Mondom neki, hogy jó, ez az utolsó kölesgolyó, ezt az egyet megeszed és kész. Miután megette, rám néz gyönyörű szemekkel és mondja: Még egyet? Egyet!
Tolakszik, mert neki mindig mindenhol ott kell lennie ahol a legtöbb ember van. Miközben arrébb lök mondja hogy Bocs-bocs! Bocsánat!
Másik kedvenc mondata: Nem akajok!
Nagyon sokszor kicsinyítő képzőt használ. Egyik nap éhes volt: Enni, enni, ennike! Ennike!
Türelemből 1-es. Mint az anyja. Főleg ha éhes vagy álmos, akkor nem lehet vele bírni. Kevés játékhoz van türelme. Imád rajzolni. A pufi már nem a kedvenc étele, ellenben a natúr jogurt! Egész nap azt enné legszívesebben.Az ivás általában nagyon nehezen megy. Ilyenkor bevetem a szívószálas trükköt, azzal egész sok le szokott csúszni. Az elveimet már rég föladtam ebben a tekintetben (ha lehet csak vizet igyon) sokszor megkínáljuk mézes teával, csak igyon már valamit. Persze utána fogat kell mosni, aminek nagyon örül.
Evés közben sokszor megharapja a saját kis ujját, ami láthatólag rosszul esik neki és fáááááj!
Szélsőséges viselkedik: beleremegve, sikoltozva, kimondhatatlanul tud örülni a legapróbb dolognak is, és legalább ennyire el is tud keseredni bármin.
A délutáni alvásból rendszerint sírva kelt, fogalmam sem volt miért. Ölelt és közben folyamatosan mondta, hogy Anya gyeje! De hát ott voltam mellette, az ölemben volt és csak sírt hogy menjek. Aztán egyszercsak bevillant, hogy lehet keveset aludt. Ígyhát megkérdeztem hogy visszafekszik-e. Mondta hogy iden, meseke. (Ez a mesekönyv.) Nekiálltam mesét olvasni és még egy 3/4 óráig aludt, utána már jobb kedvűen ébredt. Kiderült, hogy Félix is amikor nyűgös alvás után, akkor még vissza kell fektetni 20-30 percet és egyből minden rendbejön. Az esti alvás mostanában egész sikeresnek mondható, mert max. 1-szer ébred föl, de hamar visszaalszik és mindenki a helyén ébred!
Nagyon anyás lett. Legszívesebben egész nap ölben lenne, az Én ölemben.
Végül pedig: nagyjából 10,3 kg és 85 cm. 6 hónaposan több mint 7 kiló volt, ami azt jelenti, hogy 1 év alatt csupán 3 kilót hízott..... De nem néz ki vékonynak.
Ennyi jutott most hirtelen eszembe.
