Voltunk Mikulás buliban 6-án. Tavaly is elmentünk Nagyapához az iskolába, de akkor még pici volt, ígyhát nem emlékezett rá. Most áhítattal figyelte a Mikulás minden lépését, a gyerekek viselkedését. Előre felkészítettük, ráhangoltuk a bulira. Nagyapakával (Nagyapa) járult a Mikulás elé és át is vette a csomagját. Megcsengethette volna a rénszarvasok hívásához használt csengőt is. Nyúlt is érte, majdnem el is vette, de az utolsó pillanatban szégyenlősen lehajtotta a fejét és Nagyapára nézett. (Azt várta, hogy majd Nagyapa elveszi és odaadja neki a csengőt.) Így lemaradt erről az élményről. Az ajándékát a Mikulás segédje (Nagyi) állította össze: egy Pinokkió ujjbáb, egy mandarin, egy virágos hajgumi, túrórudi és a telitalálat: egy matricákkal díszített, kis dobozba csomagolt rengeteg megtört dió volt benne. (Azt hiszem semmit sem hagytam ki.) Ugyanis amikor a Kisasszony a nagyszülőknél tanyázik, mindig diót eszik zabál. Egyszerűen imádja! Ha lehetne, reggeltől estig csak ezt enné. Ha sétálunk és az útjába akad egy, azt rögtön megpróbálja megtörni a lábával. Ígyhát a Mikitől kapott diót secperc alatt felfalta. :) Még most is nagyon érdeklődik a Pirosruhás iránt és minden meséért, történetért rajong, ami róla szól.
