Lányaim

Nagyjából 1 hónapja tapsol és integet. Mondja hozzá hogy pá-pá vagy tá-tá. Ha meglát egy kutyát (vagy galambot, vagy cicát, vagy kacsát, vagy varjút, vagy bmilyen állatot...) teli torokból ordítja előre dőlve hogy: "Vává-ává-vává-vává!!!!" Felismeri a babát: "bábá-bábábábá". Mondja, illetve élethűen utánozza a tüsszentést: "Háppci!" vagy "Há-há-há-háppci!" és közben fülig ér a szája. Meglátja a hintát, akkor mondja hogy "Heeejte!". Ha itthon van a Nóri, megy utána (és fordítva :)), ha nincs akkor megy a szobájába, mert ott sok-sok érdekes játék van. Nagyon-nagyon válogatós! Nóri kb. mindent megevett, az én főztömet meg kifejezetten szerette. Flóra az én főztömet ki nem állhatja (kivéve a mai napot..hmm), az üvegeset ímmel-ámmal megeszi. Az aprított gyümölcsöt nagyon szereti. A darabos kajától fuldoklik, de még a bolti üvegestől is, ami direkt az ő korosztályának lett kifejlesztve. Mindent össze kell pépesíteni, turmixolni. Nem tudom mikor fogja megtanulni, hogy a nyelvével össze kell nyomkodni az ételt és nem rögtön megenni. Nórinak ez sohasem okozott gondot. Nagyon-nagyon bátor. A múltkor fúrt apa és Nóri a fülét befogva kétségbeesetten, sírásra álló szájjal könyörgött, hogy halkabban, amíg Flóra elindult a gép felé h milyen érdekes. És nem azért mert rosszul hall. Nóri soha sem dőlt el ültében. Járni is csak akkor tanult meg önállóan, amikor már teljesen biztos volt a dolgában. Viszont amikor elesett, az mindig sírással végződött. Flóra össze-vissza dől, mint egy krumpliszsák, de csak ritkán sír. Tudom, nem szabad összehasonlítani őket, de annyira érdekesek ezek a dolgok, hogy nem tudtam megállni!

Ügyes, okos, nagyon nyugodt, türelmes, kitartó kislány. A montessori toronyra ráhúzza az összes karikát! Igaz hogy össze-vissza, de megcsinálja. Mikor végzett, akkor pedig leborítja és kezdi elölről. Nagyon bújós, jószívű, stramm csajszi.

Mondja hogy "Ányá-ányá", ha kisoroszlánról van szó, akkor félelmetesen "vááá"-zik. Az ablakból állandóan lesi a kutyákat és ha meglát egyet, akkor "bá-bá-bá!" felkiáltással vidáman mutogat az utcára. A méhecske azt mondja hogy "zzz", a ló hallatán csettinget a nyelvével. Az elmúlt két napban mintha azt is mondaná, hogy "gyele".

- Nóri vigyázz, mert nekitáncolsz a könyvespolcnak! - figyelmeztettem.

- És anya akkor lesz egy csúnya kislányod! - vágta rá Nóra.

Egyébként ha olyan kedve van, és megtetszik neki egy dal amit épp a rádióban játszanak, akkor nagyon gyorsan elkéri a pörgős szoknyáját és elkezd benne táncolni, balettozni. Ezt egyszer mindenképp meg kell örökíteni videón, mert irtó aranyos!

- Gyere Nóri, menjünk pisilni!

- Neeeem, anya nem kell!

- De már órák óta nem voltál... gyere, pisiljünk le egy szép kavicsot!

- Na jóóóó, vagy egy galambot, oké????!

- Zsófi, cseréljünk hintát!!!

De Zsófi nem szeretne cserélni, így hát megkérdezem Nórit, hogy miért nem jó neki az amin most hintázik.

- Azért, mert ez túl alacsony, megfájdul a derekam. - közli teljes komolysággal.

- Nóri, kell még kakilni?

- Várj anya... még gondolkozik a fenekem. :S

Nagyon ügyes, mert egy jó ideje már általában odaviszi a fellépőjét, ráteszi a szűkítőjét a deszkára és egyedül elvégzi a dolgait. Csak a lámpát kell felkapcsolni és lehúzni a wc-t. Van amikor nyűgös, akkor segítséget kér.

Vettem neki kétrészes fürdőruhát, mivel CSAK bugyit nem lehet kapni egy 3 évesnek. Mérgelődtem is magamban, hogy minek felsőrész egy ilyen kicsi gyereknek. De kiderült, hogy rosszul gondoltam. Mikor odaadtam neki, rámnézett és iszonyú boldogan megkérdezte, hogy:

- Anya, vettél Nekem melltartót?!? Nagyon köszönöm! De anya, a tiéd nem így néz ki!  :)

Megnyugtattam, hogy ilyen típusú melltartóm is van, így aztán két napig abban mászkált.

- Nagyapa! Fényképezzél le engem itt a paradicsom mellett, hogy milyen cuki vagyok!

Folyt. köv. !

Nóri tegnap betakarta Flórát (a 40°-ban), odavitt neki egy pár játékot, az egyik APG-t és elkezdett belőle mesét olvasni Flórának. Fló annyira megörült ennek, hogy odaspurizott Nóri mellé és a könyv egyik lapját véletlenül eltépte. Nóri jól helyreigazította szavakkal...:

- Flóra ez nagyon csúnya dolog volt! Nem szabad így viselkedni! Nem szégyelled magadat?!?!?

De Flóra csak széles szájjal rámosolygott Nórira és egyáltalán nem szégyellte magát. :)

Június 26-27 körül Flóra rájött hogy nagyon szeret négykézláb állni és azóta folyamatosan gyakorolja. Aznap, mikor 7 hónapos lett, megindult előre. Nem mászik, nem is kúszik, hanem valami egyveleget produkál. A lényeg, hogy a kiszemelt célt eléri. Mint egy kis szöcske, úgy ugrik előre. Négykézláb állásban elkezd előre-hátra rugózni, majd hirtelen kilő, a két lábát egyszerre maga alá húzza. Néha icipici mozdulatokkal, felvált lábbal is közlekedik. Múlt hét óta próbálkozik az üléssel is, de általában feldől... Egy pár napja pedig négykézláb állásban kinyújtja két lábát és lábujjhegyre áll. (A befelé fordult lábfeje lehet hogy kicsit akadályozza a mászás megtanulásában...? A doki azt mondta hogy ez nem fog gondot okozni.)

Lassan 4 hete hogy próbálkozok a hozzátáplálással. Két és fél hétig több jött ki, mint amennyi bement, mivel a szájával állandóan berregett és közben az egész testével rázkódott, mint akinek nagyon rosszul esik a falat. A kislábujja körmétől a haja szála végéig minden kajás volt. De mindeközben nyitja a száját és a kezével tömné be a kanalat. Almát kapott először, de nagyon savanyúnak találta. Vettem én mindenfélét, de egyik sem volt jó. Kapott aztán barackot, az úgy tűnt ízlik neki. Kóstolta már a sárgarépát, azt is szerette, aztán krumplival is dúsítottam, megette. De a tegnapi banánpép..., na az óriási sikert aratott! Semmi fintorgás, semmi berregés, csak nyitott száj! Remélem nem lesz rá allergiás. Lassan eheti a főzelékeket is. Nagy érdeklődést mutat a pohár iránt is, mindig inni akar belőle. De ezt a fajta tevékenységet még sokat kell gyakorolni. Persze az anyatej abszolút kedvenc, semmi sem pótolhatja.

Nóri kedden egyszercsak ráérzett a hintázás lényegére! Egy pár hónappal ezelőtt még úgy kellett neki könyörögni, hogy üljön rá a "felnőtt" hintára, mert a babahinta már nem neki való. Most meg már úgy hajtja magát, hogy azért kell könyörögni hogy ne menjen túl magasra....! :)

Flóra nagyokat sikongat, mikor hintázó gyerekeket lát. Ha az ölünkből nézi őket, akkor ő is előre-hátra dülöngél. (Valószínű azért mert oda akar menni, nem pedig a ritmust diktálja...)

Nagyon jó kis gyereknapi programokon vettünk részt idén (is).

1) Bölcsi

Itt volt kisvasút, már 9-től használhatták a gyerekek, 15 órától pedig többféle programmal is kedveskedett a bölcsi és jöhettek a szülők, testvérek, nagyszülők, nagybácsik, nagynénik.., bárki jöhetett.  Volt arcfestés, lufihajtogatás, mentőkutya simogatás, fagyi, vattacukor. Volt egy rendőrautó is, amit ki lehetett próbálni. Nóri részt vett egy zenés-éneklős előadásban is, mint lelkes nézőközönség. Az első sorban ugrálta és énekelte végig a dalokat. A csoport hozzátartozóinak volt egy kis oldalas is lesütve kenyéren, hagymával, paprikával, és a szülők is vittek nassolni- és innivalót. Sajnos ilyenben egy ideig nem lesz részünk... hacsaknem Fló is ide fog járni. :)

2) Bikás park

Ez is szuper volt! Odamentünk 1/2 12 - 12 között, szerencsére még nem voltak nagyon sokan. Nagyjából körbejártuk, aztán bevetettük magunkat a kézműves sátorba, ahol fűztünk gyöngyöt, készítettünk varázspálcát és mivel ilyen ügyesek voltunk, még egy aranyos könyvet is kaptunk: Saláta Sárát. Ezek után felmentünk a Dédihez, mert már régen jártunk nála. Kicsit később találkoztunk Liliékkel. Nagy örömmel üdvözölte egymást a két csajszi, majd több-kevesebb sikerrel az ugrálóvárak felé vették az irányt. (Fogalmuk sem volt hogy merre mennek, csak fogták egymás kezét és határozottan meneteltek előttünk... :D ) Miután délelőtt már kivártunk két sort is Nórival és végül mindig meggondolta magát az ugrálással kapcsolatban, ezért nem sok reményt fűztünk az együtt ugráláshoz. (Félelme nem volt alaptalan, mert a szeme láttára ütközött össze két gyerek, akik aztán keserves sírásba is kezdtek.) De végül is legutolsóként, egy kis noszogatással sikerült Nórit betessékelni a várba. Odahívtuk a széléhez, ahol kevesen voltak (és csak egy háló választott el minket egymástól) és így egész bátran és boldogan ugrándozott. Aztán bementek egy másik várba is, ahol ugyanezt eljátszotta. Nagyon aranyosak voltak a lányok. Ekkor Lilit utolsóként, lepkehálóval kellett befogni, mert kergetőzött a felügyelő csajszival... :) Mindenki hangosan röhögött, szerencsére a jófej lány is. Kipróbálták a pónilovaglást is!!! Ezt nem gondoltuk volna, mivel ugye Nóri biztonsági játékos, a ló pedig kiszámíthatatlan és imbolyog... :) Nem is ült volna fel rá, ha Lili barátja, meg egy szintén vele egyidős, ismerős kisfiú nem próbálják ki előtte. De így nagggggyon-nagggggyon bátran felült a lóra és egy EGÉSZ kört ment vele! Persze azért megkérdezte apját, hogy ugye ő vele megy, és végig fogni fogja. A végén pedig azt is megengedte hogy lefényképezzük a lóval, úgy hogy "Apucikája" nem segít neki. Aztán még volt egy kis csúszdázás, rohangászás, mentőautóba beülés és tűzoltó nézés majd mentünk haza. Azt hittük hogy majd az autóban az első kanyarban elalszik, de nem. Fáradt volt, de nem igazán volt álmos, így este feküdt csak le, egy kicsit korábban mint szokott.

3) Stihl nap

Hát igen. :) Ez a program is nagyon jó volt és még jobb is lehetett volna, ha nem esik az eső... :( Nemezeltünk (igen, Ő is!), fagyiztunk, megkóstolta (? felzabálta!) a kürtős kalácsot, Petrával készített királylányos koronát fátyollal. Az ugrálóvárat és a bábozást elmosta az eső. Kinagybátyózta, nagynénizte magát, nem igazán akart hazajönni, de már nagyon fáradt volt. A kocsiban el is aludt és otthon pedig befejezte.

Nagyon jó, emlékezetes napok voltak ezek a rossz idő ellenére.

Hogy Flóra mit csinált ezalatt? Szájtátva nézte a gyerekeket, mosolygott és aludt felváltva. Egy rossz szava sem volt.

Ma pedig rájött hogy gurulva sokkal viccesebb közlekedni, mint hátrafelé tolatva! :D

Flóra hétfőn egy icipici segítséggel hasra fordult. Kedden pedig sikerült neki egyedül, úgy hogy Nóri lábáról lendületet vett. Aztán annyira megörült annak, hogy ő már ilyen ügyes hogy egymás után többször is (megállás nélkül) hasra és hátra fordult. Persze nem megy mindig zökkenőmentesen, de egyre profibb.

Hason fekve pedig ha már annyira hátratolatott hogy nekiütközött valami nem mozdítható dolognak, akkor kitámasztja a lábait, felmegy négykézláb állásba és előre-hátra rugózik. Ezt a tudását a babakocsiban előszeretettel kamatoztatja.

Előszeretettel játszik a lábaival, folyamatosan lehúzza a zokniját. Nóri 8 hónapos volt, mikor először lehúzta a zokniját, őt más dolgok érdekelték.

Az ujjszopás nála még mindig nem az éhséget jelzi, mivel - szinte mindig - szopi közben közelharcot vívok a hüvelykujjával. :) Amikor pedig elfelejti bevenni az ujját a szájába, akkor a szemét takarja és a homlokát fogja, mint amikor a homlokunkra csapunk, hogy "Te jó ég!". :D Nagyon aranyos. A másik kezével folyamatosan a szemét dörzsöli vagy a széket kapargatja... :S

Még 1-2 hét és kezdődik a hozzátáplálás! Egyre jobban érdeklik az étkezések, kíváncsi leszek hogyan fogadja majd a pépes ételeket.

...mármint az alapvetőn kívül, Nóri megfigyelései alapján:

1) A lányok 2 wc papírt használnak, a fiúk egyet.

2) A nagylányoknak van cicijük, a fiúknak nincs.

3) A lányoknak van fülbevalójuk, a fiúknak nincs (vagy ha mégis akkor az biztos tévedés).

4) A lányok rózsaszín székre ülnek, a fiúk a többire.

Most hirtelen más nem jut eszembe...

Már most próbálja rávenni Nóra a húgát, hogy csinálja azt amit ő mond neki.

Tegnap ezt hallottam a konyhából:

"Na akkor most forduljunk hanyatt. Nézd, így kell. Te is fordulj! Hallod Fóóóra!?!?! Így elveszem akkor a játékaidat és majd visszakapod, ha átfordulsz! Anya nem akar hanyatt fordulni!"

Benézek a szobába és egy földön hasaló, nyálzó, értetlenkedő, 5 és fél hónapos szempárral találom szemben magamat. :) :) :)

Ezek után próbáltuk megmagyarázni a nagylánynak hogy Fló még kicsi és nem érti hogy mit szeretnél, ráadásul nem is mindig direkt fordul át. Mondjuk ezt rögtön meg is cáfolnám, mert szerintem éjszaka direkt nem hagyott aludni a kislányom... 1-2 óránként nekiállt hisztizni, hogy ő márpedig nem tud háton aludni... Mert ugyebár a hasra fordulás még nem megy. Én meg már teljesen elveszetettem az időérzékemet, és minden egyes alkalommal (miután ki tudja hogy 5 vagy 35 perce reklamált) átmentem a szobájába és visszafordítottam és ha már ott voltam meg is etettem, hogy ne kelljen ezért külön felkelnem. Úgyhogy reggelre egy karikás szemű, tejben úszó zombi lettem. Oké, eddig el voltam kényeztetve, mert mindkét lányom 1,5 - 2 hónapos kora óta átaludta az éjszakákat. Persze a fogzástól és a szeparációs szorongás időszakától eltekintve.

Ezen a vasárnapon "sokáig", 1/2 8-ig aludhattam és egy gyönyörű vadvirág csokorral és egy anyák napi dallal kedveskedett Nóri. Elénekelte nekem az Orgona ágát, ami aztán tényleg jókedvre derített, főleg a befejezés miatt: "Légy Te mindig nagyon boldog, Édesanyád, Kedves Anyád!"

Mivel nem otthon töltöttük a vasárnapot, ezért telefonon keresztül kívántunk boldog Anyák napját a nagyiknak, dédiknek, ugyanezzel a dallal, ugyanezzel a befejezéssel. Osztatlan sikert arattunk. Egy ideig próbáltuk győzködni Nórit, hogy nem Anyád, hanem Anyám, de aztán feladtuk...

Múlt hétvégén viszont hibátlanul elénekelte az egészet.

2011 decemberében nagyon hamar sikerült megszoktatni vele a bilizést, szuperül haladtunk. A 3. napon már oda is végezte a nagydolgát. Aztán 2012 januárban jött a bölcsi... Túl sok volt neki az újdonság, elhatárolódott a wc használatától, így teljesen vissza kellett térni a pelenkás életre, de csak a bölcsiben! Merthogy itthon továbbra sem volt rajta pelus. Sőt reggelente itthon elvégezte általában a nagydolgát és így a bölcsiben csak a pisi ment a pelusba. Persze voltak kisebb-nagyobb visszaesések itthon is. Aztán márciusban azt mondta Zsuzsi (a kisgyermek nevelő), hogy szerinte meg lehetne próbálkozni a pelenka nélküli léttel a bölcsiben is, mivel ahányszor kimennek pisilni, mindig a wc-be végzi a dolgát és levetett pelus száraz. Hát májusban szántuk rá magunkat a változásra és teljesen sikeresen vette nagylányunk az akadályokat. Nyáron rászoktattuk, hogy a délutáni alvás alatt se viseljen pelust. Így augusztustól már a bölcsiben is anélkül aludt. De ez az éjszakai pelusozás leszoktatása gondokat okoz. Úgy 2012 vége felé próbálkoztunk vele, 1-2 napig sikeresen. De aztán 2 hétig teljesen sikertelenül. A végén már ott tartottam, hogy ha nem ébredtem fel 3 óránként, akkor bizony bepisilt. És hát nagy pocakkal, a terhesség vége felé járva 3 óránként állítsam be az órát éjszaka, hogy álmában megpisiltessem a kisasszonyt, na az nagyon fárasztó tevékenység. Hiába ment el 1/2 9-kor, lefekvés előtt pisilni, hiába vittem el még 23 óra körül is wc-re, és kelt fel 6-kor, éjjel 1-2-szer eláztatta magát és az ágyneműjét is. Úgyhogy az éjszakai szobatisztaság még várat magára nyárig. Akkor viszont mindenképp változtatni kéne ezen.

Már egy fél évvel Flóra születése előtt elkezdtük felkészíteni Nonót a kistesóra. Vettünk neki egy nagyon-nagyon aranyos könyvet, aminek címe: Első tapasztalataim Kistestvér születik. Sokat olvastunk neki belőle, kérte is. Aztán eljött a nagy nap, december 7-e. Reggel megszületett Flóra és délután már jött is a család meglátogatni az új családtagot. Nóri rátapadt az üvegre, sokáig nézegette, majd megkérdezte: - Hazavisszük?  Azt hiszem jól sikerült a felkészítés. Mikor hazamentünk, gyorsan az ölébe szerette volna venni. Nagyon óvatosan tartotta Flórát. Nézte a tisztába tevést, a szopizást, a fürdetést. És az első két napon ahányszor el kezdett sírni a húgi, Nóri is mindig rázendített. Főleg, amikor Flóra kézfejéről leszedtük azt a hatalmas ragasztószalagot (ami tényleg fájt neki) és el kezdett üvölteni szegény. Akkor még azt is mondta Nóri, hogy ne bántsuk Flórát! Nagyon sírt az én érzékeny lelkű nagylányom, így egyszerre két csajszit vigasztalhattam. Este olvasott neki a kedvenc mesekönyvéből, az APG-ből. Másnap már meg akarta szoptatni és egyedül fürdetni.

Ennek már lassan fél éve. Nóri azóta is nagyon szereti a kishúgát. Óvja mindenkitől. Sokszor ölelgeti, sokat puszilgatja, krémezi, szappanozza fürdetésnél, Flóra nagy örömére. Hozza neki a pelenkáját, a kisruháit. Aztán a saját babáját beöltözteti Flóra cuccaiba. (Nem mintha nem lennének a babáknak saját ruháik...:)) Sokszor kölcsönkéri húga játékait, ilyenkor mondjuk neki hogy cserébe ő is adjon valamit a játékai közül.

Szerintem nagyon jól megvannak a lányok, Nóri részéről a féltékenység is kicsi. Az is főleg a játékai miatt szokott lenni. Amióta megszületett Flóra, azóta többet bújik, több szeretetre vágyik Nóri. Amikor Flóra szopja az ujját, és megbeszélik a felnőttek egymás között hogy milyen édes, na azzal vigyázni kell, mert ekkor általában Nonó is szájba veszi a hüvelykujját, noha soha sem tette. Valamint amikor Flóra a játszószőnyegen játszik, akkor az esetek többségében Nóri is odafekszik mellé és kétpercenként átrendezi a játékait. Ő elszórakozik a játékokkal és néha sajnos rágcsálja is őket, akár a húga.... De hát ez legyen a legnagyobb problémánk.

Szereti tolni a babakocsit, beszélgetni Flórával, betakargatni őt. Most már Flóra is egyre többször örül meg nővérének és szokott hozzá beszélni is. Sőt ha egy szobában van a két csaj, akkor Flórának szinte nem is kell játék vagy másfél órán keresztül, mert csak Nórit nézi. Bezzeg ha nincs otthon... 10 perc alatt elunja magát. Nóri sokszor megkéri azokat az embereket akik beszélgetnek vele, hogy nézzék meg a kishúgát.

Ügyesen tudomásul vette, hogy Flóra már nem olyan kicsi baba, hogy Ő szopizás közben bejöhet, beszélgethet velem és hangosan játszhat. Így vagy nem jön be ez idő alatt, vagy ha igen, akkor csak nagyon halkan játszik és suttogva, óvatosan beszél, még akkor is ha rossz a hangulata és problémái vannak. Büszke vagyok Rá!

... - érdeklődött Nóri egy anyukától fintorogva.

- Fogszabályzóm van. Randa mi? - kérdezte az anyuka.

- Hát igen... - mondta Nóri mosolyogva, majd továbbállt.

A gyermeki őszinteség...

Szeretjük őt, itt van boltja a házunkban. Kedves, aranyos nő, ő is kedvel minket. Ha Nórin múlna minden nap mindent megvennénk a boltból. Tegnap is voltunk bent nála, vettünk tojást. Aztán kifelé menet Nóri megkérdezte hogy becsukhatja-e az ajtót. Miután nagy örömmel rácsukta Margó nénire, odahajolt az üveghez és bekiabált neki, hogy "Jó, akkor most kiabáld, hogy SEGÍTSÉG!" :D :D :D

Ezt kiabálta tegnap Nóri enyhe iróniával, miközben a játszótérre igyekeztünk. Meglátott egy embert, aki előttünk sétált, és hááát elég hiányos volt a hajzata. KISSÉ ciki volt a helyzet, de azt hiszem nem hallotta meg az illető. Próbáltam magyarázni Nonónak, hogy ilyet nem illik mondani, mert rosszul esik a bácsinak. Erre ő: "De miért kopasz, mert öreg?" Na ezek után próbáltam gyorsan inkább témát váltani... és minél jobban lemaradni a KOPASZ embertől. :D

Egyébként ez teljesen olyan, mint amikor megkérdezi a kerekesszékestől, hogy "Miért nincs lábad?". Szerencsére egy nagyon aranyos bácsi volt, aki részletesen elmesélte, hogy miért-mikor-hogyan vesztette el a lábát. Amit Nóri látszólag fel is fogott. Annyira, hogy amikor mondta a bácsi hogy a doktorbácsinál hagyta a lábát, akkor leányunk azon nyomban meg akarta nézni.....! :S Ezzel a bácsival viszonylag gyakran össze szoktunk futni, s Nóri már messziről kérdezi tőlem hogy miért nincs lába és hol hagyta és hogy vissza fog-e nőni... MINDEN EGYES ALKALOMMAL. (Persze mikor felteszem neki azokat a kérdéseket, amiket ő tett fel nekem, mindet megválaszolja, de legközelebb csakazértis megkérdezi. Hogy égessen. Tutira azért. :P )

Tökjó hogy védetté tettem a blogon kb. 10 bejegyzést (a többit szerencsére nem sikerült), mert így CSAK ÉN láthatom. :( A lényege az lett volna, hogy csak a meghívottak láthassák a naplót. Nem pedig hogy SENKI! Ráadásul azt hittem hogy le lehet menteni ezt az egészet, hogy alkalomadtán kinyomtathassam Nonónak. A bejegyzéseimet rendszerint nem engedi elmenteni a blog. Szomorú vagyok.

Valószínűleg a hosszú hétvégén elkapott valami csúnya toroknyavalyát, mivel a bölcsi 1. napján, hétfőn este már úgy köhögött mint egy szamár. Aztán felkúszott a hőmérséklete is majdnem 39°C-ra. Másnap de. hőemelkedése volt, kezdtem is megörülni hogy ennyi volt. Ma pedig már csütörtök van és ez az első lázmentes nap(szak?) kedd du. óta. Folyamatosan 38,5-39,3°C között volt volt a láza, semmivel sem tudtuk lejjebb vinni. A paracetamol tartalmú készítmények nem érnek még annyit sem... Az ibuprofen, az amidozofen és a hűtőfürdő viszont jók. A baj csak az volt, hogy amidozofen tartalmú lázcsillapítónk még nem volt és csak vényre kapható. Én ügyes, azt hittem kedden hogy már szerda van és aszerint mentem dokihoz. Azaz délután. Ő viszont délelőtt rendelt. :-O Szegény Nonónak a torka már nagyon fájt, minden egyes köhögésnél sírva fakadt. Adagoltam szorgalmasan az ezüstöt, hogy egy esetleges tüdőgyuszit legalább kikerüljünk. Aztán eszembe jutott, hogy a múltkorról maradt még Fenistil csepp. Sajnos nem hatott olyan gyorsan, mint vártam. Kedden egyébként 1/2 9-kor kelt a Kisasszony és hajnal 4-ig nem is tudott aludni. Ezalatt az idő alatt 3 hűtőfürdőt vett és rengeteg kúpot valamint (hatástalan) lázcsillapító szirupot kapott. Ha enni nem is evett, de legalább ivott eleget. Kb. 10 percenként 3 korty vizet. Éjszaka is.

A hűtőfürdőt imádja! (Az tuti hogy ezt nem tőlem örökölte!) "Hűlés" közben a hőmérő maci sütött palacsintát, megitatta a pingvint, belepisilt a pohárba amiből innia kellett volna és belepukizott a vízbe... Nonó ki sem akart jönni a vízből egyszer sem. Sőt! Amikor mondtuk neki, hogy most megyünk fürdeni, akkor lázasan :) ledobta magáról a ruháit és a kádig rohant (hiába volt hajnali 4 óra). Én már annyira fáradt voltam, hogy véletlenül lassan melegítettem a hűtőfürdőt... Másnap szintén elnéztem az órát és rosszkor mentünk a dokihoz, de most legalább 1 órával előtte. Úgyhogy mi voltunk az elsők! Nonó nagyon bátor volt, simán engedte a dokinak hogy meghallgassa elöl-hátul. Sőt a száját magától nyitotta ki és akkor sem csukta be, amikor a doki spatulával belenézett. De amint végzett a doktornő, azonnyomban matricát kért Nóri. :) És egyből kettőt. Sajna a dokinak rossz napja volt és vagy nem hallotta ezt a kérést, vagy nem érdekelte. Mindenesetre vidáman távoztunk a rendelőből. Ilyen sem volt még. :)

Amióta lázas, köztünk alszik, így mindenkinek könnyebb. De tegnap este egy órás alvás után felkelt és sírva közölte, hogy ő bizony a saját ágyában a saját szobájában szeretne aludni. Egy pár óra után persze visszaköltözött közénk. :)

Hamar meg kell gyógyulnia, mert gyönyörű idő van odakint!

Kedden, a szülinapján vittünk be a csoportnak tortát. Illetve kókuszos sütit készítettem, tortaformában. Két gyertya is volt rajta, amit elfújhatott. Bevittünk egy fényképezőt, amivel lefényképezték a szülinapost! Nagyapa ment érte délután. Mikor hazaértünk a munkából, megmutatta hogy két évvel ezelőtt még négykézláb mászott, olyan kicsi volt, és folyamatosan azt mondta hogy oáá-oááá. :D Elújságolta azt is, hogy volt tortája a bölcsibe és mindkét gyertyát Ő fújta el. Reggel és este befejezésként is meghallgattuk vagy 4-szer egymás után Halász Jutkától a Boldog szülinapot című dalt, valamint min. 3-szor az Alma Együttes Ma van a szülinapom című nótát... Másnap jött Csaba és Petra, megkérdezték Nórit hogy mit ünnepelt tegnap. Erre ő ezt felelte: Boldog születésnapomat! Egyébként pedig mindenki csak neki énekelt szerinte egész héten. Főleg Halász Judit. :D

Pénteken ismét elment egy napra Nagyapáékhoz, majd másnap a délutáni alvásideje alatt feldíszítettük a lakást, hogy mire felkel, meglepődjön. Hát meglepődött, de sajnos mivel általában nyűgösen kel, nem volt rögtön sikere a sok lufinak és szerpentinnek.

"Kedves Anna és Tamás!

Szeretnék tájékoztatást adni Nóri beszoktatásáról.

Nonót egy nagyon mosolygós, barátságos kislánynak ismertem meg. Már az első találkozásnál is mosolyogva lépett be a csoportba és a beszoktatás alatt is csak 1-2 alkalommal fordult elő, hogy sírva fakadt. Ilyenkor az ölemben hamar megnyugodott. Szívesen játszik a babakonyhában, jókat főzőcskézik, megteríti az asztalt, pakolgatja a tányérokat, poharakat hozza oda nekem hogy kóstoljam meg mit főzött. Nagy kedvence a hinta, hosszú időt el tud benne tölteni, beleül és onnan figyeli társai játékát. Az udvaron eleinte nem szeretett lenni, már amikor öltöztünk akkor kezdett nyöszörögni és kint csak az ölemben érezte jól magát. Mostmár szívesen megy az udvarra és sokat motorozik a többiekkel. Étkezésnél önállóan kanalazza az ételt csak a vége felé igényli a segítségemet. Nonónak nagyon jó étvágya van itt a bölcsiben, egyáltalán nem válogat. Előkét használunk az étkezéseknél. Pohárból önállóan, szépen iszik. Nonó beszéde igen választékos, szépen, érthetően beszél. Ha kérdezek tőle valamit, mindig válaszol, kéréseimet megérti. Pelenkacserénél együttműködő, általában a wc-nél pelenkázom, mert mindig ráül a wc-re és pisil is. Kézmosásnál segítek neki, törölközésnél a jelét megismeri. Én úgy érzem, hogy Nonó hamar megszokta társait, kisgyermeknevelőit. Még igényli a közelségemet, napközben is többször előfordul, hogy odajön hozzám és szeretné, hogy egy kicsit csak vele foglalkozzak. Én úgy látom, hogy Nonó szívesen jár bölcsődébe és a nap folyamán is jól érzi magát.

Súly: 11 kg, Hossz: 85 cm. "

Hozzáfűzni valók:

- tényleg elképesztően jó bent az étvágya; egyik nap is evett reggelire egy karéj kenyeret, aztán tízóraizott valamit, majd ebédre evett két tányér húsgaluska levest és két (azaz K E T T Ő ) tányér grízes tésztát (!!!!!), végül uzsira szintén egy karéj kenyeret; itthon azért általában nem eszik ennyire jól, de nincs okom panaszra

- múltkor a 25 gyerekből 2 volt hajlandó megkóstolni az ebédet, ugyanis céklafőzelék :S volt; állítólag (a nevelők szerint) úgy nézett ki, mint egy meggylekvár; ellenben az uzsinak nagyon nagy sikere volt, mert a kiéhezett gyerekek felfalták a kenyeret

- a paradicsomos dolgokat nem szereti (milánói, paradicsomleves,...)

- úgy keresi meg a törülközőjét, hogy végigvezeti a mutatóujját a jeleken, majd megáll a sajátjánál és Itt a gomba! felkiáltással leveszi az alatta lévő törülközőt; szerintem (az itthoniakból kiindulva) nagyon ügyesen megtörli a kezét és a kézfejét is

- itthon is nagyon igényli hogy csak vele foglalkozzanak

- Zsuzsit nagyon-nagyon szereti

- nagyon ügyesen leveszi a nadrágját, bugyiját (még a sínadrágját is le tudja venni önállóan!)

- reggel Apa viszi bölcsibe, sírás nélkül, gyorsan búcsúzkodnak

- mikor megérkezünk hozzá, odarohan, kiabálva a nevünket és felkéredzkedik; majd rohan még 1-2 kört, kinyitja a szekrényét, hozza a csizmáját, örömmel öltözködik

- az összes csoporttársának tudja a nevét, sőt általában a testvéreikét is, akik jönnek a szülőkkel együtt

+1 : ma (hétfőn) kiderült, hogy már önállóan le tudja venni a tépőzáras szandiját a lábáról; januárban még nem tudta!

Még január elején ismét találkoztunk Esztiékkel. Eszti októberben volt 1 éves, úgyhogy most már teljesen biztonságosan jár. És mindent megeszik, amit csak elér. :) Pl. csokit a polcról, mohát a kerítésről (!), majd leöblíti egy kis pocsolya vízzel.... ezt most komolyan mondom! Anyukája 1 percre elbambult és mire odanézett, már evett, ivott a gyerek. :D Nagyon aranyosak voltak Nonóval, szépen eljátszottak. Nóri eleinte irigykedett egy kicsit, de miután mondtuk neki, hogy Eszti még kicsi, nem tud beszélni, vigyázni kell rá, egyből máshogy állt a dolgokhoz. Onnantól kezdve kimondottan jószívű volt vele és segítőkész. Ő szerette volna megitatni cumisüvegből, holott már régóta egyedül iszik Eszti, bár az igaz hogy most anyukája itatta. Közben Nonó is megszomjazott (mint mindig ilyenkor). :) Szuperül éreztük magunkat, kislányunkból pedig előtörtek az anyai érzelmek.... Ezt a következő fotók is bizonyítják:

Este mennénk haza a nagyszülőktől:

- Nagyapával szeretnék aludni.

- Jó, akkor aludj itt, mi meg hazamegyünk.

- Jó, sziasztok!

És tényleg ott maradt. Egyszerűen lepasszolt minket. :)

- Ölelj meg Nonó! Jaj de finom, mindjárt elolvadok! - mondja Nagyi.

- Én is mindjárt elolvadok! - ugyanazzal a hangnemmel mondta Nóra.

Megyünk haza a bölcsiből:

- Hol van Apa? Dolgozik?

- Apa Dórinál van, csinál neki frizurát.

Hazaértünk után kb. fél órával csönget Apa is. Odaszalad hozzá, ad neki puszit. Visszaszalad a szobába, hátranéz apjára:

- Fjizujaaaaaa! Szép lett.

- A te hajad is nagyon szép.

- Dóji csinál fjizuját nekem is.

Hogy a fliflit miért egyszerűbb kimondani, mint a kiflit az csak Nóri tudja.

Szombaton Nóra benáthásodott. Vasárnap már dőlt belőle a takony, de csak 37°-ig ment föl a hőmérő higany(?)szála. Mivel folyamatosan szívni kellett az orrát, hétfőn bölcsi helyett dokihoz mentünk. Korábban ha ilyen állapotban volt, nem vittem dokihoz, otthon simán kikezeltük. A dokinéni felírt paracetamolt (ami eperízű, színezett, tele van édesítőszerekkel, mellesleg hatástalan), meg Fenistil cseppeket (ami szájon át szedhető), merthogy az orröblítő spray-ből kiindulva az orrcseppet vszeg nem igazán tolerálná. Aztán szerdán vissza kellett mennünk, azt hittem/hittük mindannyian hogy addigra meggyógyul. Hát nem hogy jobban lett, de még rosszabbul. Láza szerencsére továbbra sem volt, viszont már köhögött is. Dokinéni aszonta hogy kicsit zörejes a tüdeje. Kérdezte hogy szeretnék-e még várni az antibiotikummal péntekig. Mondtam neki, hogy mindenképp. Bár szerdán délután voltunk dokinál, pénteken pedig délelőtt, ami volt túl sok idő a gyógyuláshoz. Ennek ellenére adtam neki ezüstkolloidot, mi is azzal gyógyítjuk magunkat a napokban, mert torokdagadás, orrdugulás a tünetünk. :) Szinte egész nap párologtatunk is, mivel nagyon száraz a levegő. Mikor pénteken visszamentünk, dokinéni rácsodálkozott, mert megállapította hogy a tüdeje teljesen tiszta (nagyon-nagyon alaposan meghallgatta, tényleg), és a gyógyszereket is elég szombatig adni neki! ÉLJEN! A köhögése viszont csúnyább lett, de csak azért mert végre szakad fel neki. Az orrfolyása is mérséklődött. Hétfőn bölcsi! 

Minden rosszban van valami jó:

- Rájöttünk hogy nagyon ügyesen tud orrot fújni. Hál'Istennek előbb nem derült ki, mert már régen volt taknyos. Ettől függetlenül az orrszívóval néha be kell neki segíteni, de az utóbbi napokban azt is egyedül szerette volna mindig használni. 

- Megszerette a dokinénit, mivel ez a doki nem olyan mint az előző, hanem nagyon aranyos és türelmes.

- Meg tudja vizsgálni a baba torkát és meghallgatni a tüdejét. Ugyanis így tereltük el a figyelmét, mutattuk meg Nórának (dokinénivel együtt), hogy mi fog vele történni. Elől-hátul megvizsgálhatta a babát a sztetoszkóppal, aztán úgy hallgatta meg a dokinéni elöl a tüdejét, hogy Nonó is foghatta a műszert. Kapott egy spatulát is a vizsgálat végén, amire a dokinéni ráragasztott egy matricát, az egyik felére egy fagyit rajzolt, a másikra egy napocskát. Így tud fagyit enni a baba. :D Ígérem lefényképezem!