Lányaim

Nagyjából 1 hónapja tapsol és integet. Mondja hozzá hogy pá-pá vagy tá-tá. Ha meglát egy kutyát (vagy galambot, vagy cicát, vagy kacsát, vagy varjút, vagy bmilyen állatot...) teli torokból ordítja előre dőlve hogy: "Vává-ává-vává-vává!!!!" Felismeri a babát: "bábá-bábábábá". Mondja, illetve élethűen utánozza a tüsszentést: "Háppci!" vagy "Há-há-há-háppci!" és közben fülig ér a szája. Meglátja a hintát, akkor mondja hogy "Heeejte!". Ha itthon van a Nóri, megy utána (és fordítva :)), ha nincs akkor megy a szobájába, mert ott sok-sok érdekes játék van. Nagyon-nagyon válogatós! Nóri kb. mindent megevett, az én főztömet meg kifejezetten szerette. Flóra az én főztömet ki nem állhatja (kivéve a mai napot..hmm), az üvegeset ímmel-ámmal megeszi. Az aprított gyümölcsöt nagyon szereti. A darabos kajától fuldoklik, de még a bolti üvegestől is, ami direkt az ő korosztályának lett kifejlesztve. Mindent össze kell pépesíteni, turmixolni. Nem tudom mikor fogja megtanulni, hogy a nyelvével össze kell nyomkodni az ételt és nem rögtön megenni. Nórinak ez sohasem okozott gondot. Nagyon-nagyon bátor. A múltkor fúrt apa és Nóri a fülét befogva kétségbeesetten, sírásra álló szájjal könyörgött, hogy halkabban, amíg Flóra elindult a gép felé h milyen érdekes. És nem azért mert rosszul hall. Nóri soha sem dőlt el ültében. Járni is csak akkor tanult meg önállóan, amikor már teljesen biztos volt a dolgában. Viszont amikor elesett, az mindig sírással végződött. Flóra össze-vissza dől, mint egy krumpliszsák, de csak ritkán sír. Tudom, nem szabad összehasonlítani őket, de annyira érdekesek ezek a dolgok, hogy nem tudtam megállni!