Lányaim

Hétvégén kint voltunk a kertben a nagyszülőknél. A fiúk dolgoztak és véletlenül ráakadtak egy éti csigára. Mivel ugye állandóan csiga-bigát kell rajzolni a papírra,ezért megmutattuk neki hogy néz ki egy igazából. Kitettük egy kőre, odavittünk egy kis zsámolyt, majd vártuk hogy kidugja a szarvát a házából. Énekeltünk is neki, de nem akaródzott kijönnie. Aztán találtak még egyet. No, szerencsére ez már élénkebb fajta volt. Kicsit megpiszkáltam a szarvát egy fűszállal, hogy lássuk hogyan húzza vissza. Ez annyira megtetszett Nonónak, hogy onnantól kezdve csak csiklandozni akarta a csigákat. Közben kiabálta hogy Siga! Sik-sik! Azaz Csiga, csiki-csiki. Aztán előkerült még két csiga. Az egyik egy egészen harcias példány volt, ahogy csiklandoztuk teljesen felágaskodott és forgatta a szarvait és a házát a hátán. Szegényeket Nóri egész délelőtt szórakoztatta, még egy éretlen körtét is hozott nekik enni. Az egyik átmászott rajta, nagy öröm volt! Aztán elmentünk ebédelni, majd lefektettük az Állatidomárt. Ezalatt az idő alatt a csigák összefogtak és mind a négyen és elfutottak... Így mire Nonó felébredt már csak a nyomukat látta. El is volt keseredve a kisasszony, de szerencséjére a ház falán felfedeztem az egyik szökevényt, miközben épp próbálta kiheverni reggeli fáradalmait. Nem sikerült neki, a cirkusz újra kezdődött...

Ma, a névnapjára kapott tőlünk egy hintát. Egy igazit, beülőset. A boltban, mikor kiválasztottuk a megfelelő színt, már kiabálta hogy hinta (mivel már használt ilyet két barátjánál is). Aztán beraktuk a bevásárló kocsiba. Onnantól nem volt nyugta. Nekünk sem. Kikönyörögte magát a kocsiból, letettük a földre és a hiszti a fellegekbe csapott. Gyönyörű kislányunknak elvörösödött a feje, kinyílt a szája és teli torokból ordított. Hintaaaaaaaaaa!!!! (Ezt a hisztit tuti a játszótéren tanulta a Jázmintól!!!) Én megpróbáltam wc papírokkal álcázni a bűnöst, míg az apja elterelte a figyelmét a wc papír állatos mintájával. Nem volt egyszerű. Aztán lassan megnyugodott. Néha még bánatosan közölte hogy ő bizony még mindig hintázni szeretne, de mire a pénztárhoz értünk abbahagyta. Aztán otthon, vacsora után (szigorúan utána, hogy még a látvány se frusztrálja!) Apa felszerelte a hintát. Nonó ennyire még sosem várta hogy megmossam a kezét és az arcát, utána usgyi rohant a hintához. Beleültettük, így határtalan volt a boldogsága. 20 percen keresztül ismételte a hinta szót, mozgatta kezét-lábát, dudált, előre-hátra dőlt, több helyen kipróbálta hogy hol kényelmes megfogni a kötelet. Mindezt fülig húzott szájjal. Aztán egy pillanatra elkomorodott, (látszott rajta hogy gondolkodik) és rámutatott egy könyvére. Apa félreértette a szituációt, így kivette Nórát a hintából és odaadta neki a könyvet. Hát elkezdett panaszkodni Nonó, konyult lefelé a szája. Én ;) szerencsére már idő előtt rájöttem, hogy természetesen a hintában szeretne könyvet olvasni a kisasszony. Amint visszakerült a hintába könyvestül, minden a legnagyobb rendben volt. Keresztbe tette a lábait és tudományos fejjel olvasni kezdte az állatos könyvét. Miután megnevezte az általa ismert állatokat, mindegyik kapott egy puszit.

Nyonyo kapott névnapjára egy bukósisakot is. Először fel sem akarta (merte) próbálni. Megijedt tőle, inkább engem ölelt át gyorsan. Aztán feltettem a saját fejemre a sisakot, amin jót mosolygott, de továbbra sem tudtuk rápróbálni a fejére. Aztán Apa is kapott egyet, odamentünk a tükör elé és mondtuk Nórinak, hogy Micsoda szép kalap, nézd meg! És akkor végre belemosolygott a tükörbe, fején a sisakkal. Aztán elgondolkozott, hogy tényleg jól áll-e neki. Valószínűleg úgy döntött hogy jöhet, mert onnantól kezdve folyamatosan azt akarta felvenni egyedül. Aztán bekéredzkedett a kézi bevásárló kosárba amit húzni is lehet, és ott trónolt, míg a pénztárhoz nem értünk. Két hónappal ezelőtt még nem tudtuk beleültetni.

Erről is lesz ám kép! + tettem egy képet visszamenőleg a Nélkülözhetetlen textilpelenka című bejegyzésbe!

Ma, 2011.július 7-én Nonó belepisilt a bilibe!!! Nagyapa a délutáni felkelés után rögtön ráültette, Apa pedig APG-t (Anna, Peti és Gergő) olvasott neki. Egy idő után felállt Nóri, majd belenéztünk a bilibe és láss csodát!!! Volt benne pisi. Pedig nem is lehetett hallani. Nóri is meglepődött. Gyorsan hoztam neki wc papírt, használta is. :) Aztán beleöntöttük a bili tartalmát a wc-be és lehúztuk. Mostantól megpróbáljuk így levezényelni a délutánokat.

Ha valaki érkezik hozzánk és szatyrot is hoz magával, akkor abba feltétlenül bele kell nézni és átkutatni. Ki tudja, akár pufi vagy kölesgolyó is rejtőzhet benne... Erről a rossz szokásáról azonban le kéne szoktatni, ugyanis a múltkor beszálltunk a liftbe egy lakóval, aki a nagybevásárlásból jött haza. Nóri már ment is oda kukucskálni, hogy mit rejtenek a szatyrok. Majd mikor megállítottuk, hogy ilyet nem illik, akkor mutogatott rájuk és kérdezte hogy mi van bennük.

Csak úgy eszembe jutott, hogy az elmúlt hetekben rájött hogy milyen jó mérlegen méredzkedni, de úgy ám mint a nagyok. Hol van már a babamérleg....! :D

Tudja hol kellene könnyítenie magán. Mindig jön(ne) utánunk a wc-be, ő szeretné letépni a papírt, lehúzni a wc-t. Tudja, hogy a bilit is használhatná, rá is szokott ülni, de csakéskizárólagosan pelenkában hajlandó. Ott nem jó kopasz popival csücsülni. Egy hete már, hogy naponta többször ráül a wc-re, (ő is akarja!) én meg tartom. Tegnap kaptunk szűkítőt, hogy azzal majd könnyebb lesz. No persze. Az a gonosz, fehér szűkítő tök fölösleges! Nóri szerint legalábbis. Egyébként nagyon jól elvan a toaletten akár 10 percet is kaki és pisi nélkül. Nézegeti a lámpát, a térképet, ölébe ülteti a babát, a múltkor még abonettet is ropogtatott közben, hátha megjön az ihlet. De nem jött... Várjuk hogy egyszer csak megtörik a jég és akkor majd nagyon megdicsérjük. Lili barátnője (2 hónappal fiatalabb) már csak wc-be végzi a nagydolgát. Pisilni is gyakran pisil oda. Nagyon ügyes!

Ma spenót volt az ebéd virslivel. Még sosem evett ilyet, mert nem mertem tej nélkül elkészíteni. Szerintetek ízlett neki? :D

Egész kicsi kora óta nagy pelusos. Ő nem állattal alszik, hanem egy (vagy több) textilpelussal. Anélkül nem megy. A nyugtatás is azzal történik. Ha álmos akkor kilógatja a nyelvét és közben röfi hangokat produkál a szájával és így ringatja álomba magát. Néha az elalvást segítvén a hinta-palintát énekli. Ha meglát egy pelust (mindegy hogy az övé-e vagy sem) azt meg kell szereznie és belefúrnia az arcát. A pelust szopogatni is nagyon jó. Minél több pelus, annál nagyobb öröm. Bár ha a szennyesből is kitúr egy párat és így már 3 pelusa is van, akkor azért az problémás. Mivel csak két keze van és úgy az igazi, ha mindegyikben csak egyet fog. Ilyenkor sokáig válogat, hogy melyik kettő a legmegfelelőbb és otthagy egyet nagy lelkiismeret-furdalások közepette (de tényleg látszik rajta! ), vagy az egyik kezébe mégis csak kettőt fog. Néha a szeretteinek is belenyomja az arcába, mert ha neki jó akkor biztosan másoknak is. :)

Apával jókat lehet birkózni. Jobbra gurulnak, meg balra és közben kacagnak.

Mutat a mutató ujjával és közben mondja, hogy ott. A még kérek a mimi. Viszi a kakis pelust a kukába és közben mondja, hogy pfúj, kaka. Most minden ami a földön van és nem ehető az pfúj kaka. A kuka kuku. Már lassan nem is fogom írni az új szavakat, mert szinte minden nap újat tanul. Mindig segít söpörni és együtt lapátoljuk fel a koszt. A múltkor besöpörtem a sarokba és ott felejtettem a morzsákat. Egyszer csak látom, hogy odamegy a kukához, kinyitja, kiveszi a lapátot és jön a halomhoz felseperni. Ha lát valami foltot, vagy vizet a földön, akkor gyorsan odamegy és ráteríti a pelusát vagy megszerzi a törölgető rongyot és azzal masszírozza a földet. Igazán házias lányka!

A babát odateszi a pelusához és az is azt mondja, hogy pfúj! Mert hát szerinte a pelus mindig büdös.

Tegnap a frász jött rám, mert miközben a konyhában voltam, hallottam egy tompa puffanást. Berohantam a szobájába, de egy hang nélkül támaszkodott föl és nagy lendülettel iramodott neki újból a mászásnak. Az ágyra felmászásnak!!! Ami nem lenne annyira nagy baj, ha nem állna föl rajta... Na onnantól kezdve bejöttem a konyhából és mellette tettem-vettem inkább. Vasárnap látta apától, ahogy felmászott a létrára, úgyhogy egy fél óra múlva az alsó fokról szedtük le a kisasszonyt. Azóta felmászott már a nappaliban lévő kanapéra, felállt a műanyag kisszékében és az autóra is. Igaz, a kisszékére csak azért, mert szerinte csak így tud ráülni. A műanyag autón rengetegszer egyensúlyoz, hiába minden szavunk. Egyszer fejre esett, Tamásnak sikerült tompítotania egy kicsit, de így is megijedt. Annyira, hogy fél óra múlva megint felállt az autóra. :S Állandóan résen kell lenni. Mindenhol a lehetséges széket keresi. Leül méterenként a járdaszegélyre, a párnára, a kutyára. De mielőtt letenné a fenekét közli hogy csüccs.  

Végre-végre kinőtt a várva várt 1. szemfog. A jobb fölső. Rendesen megszenvedett vele. A többi is eléggé meg van duzzadva, gondolom 1-2 hét és kibukkannak azok is. Már csak 7 !!!! fog van hátraaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa..... :S

A hőemelkedése csak 3 napig tartott és szerencsére semmilyen más tünete nem volt. Erre tegnap látom, hogy folyik az orra, mára pedig jól betaknyosodott és a szeme pedig tiszta csipa. Hogy ez most az oltás egyik mellékhatása vagy pedig a hétvégi hideg időé, ki tudja.... Mindenesetre reggelre már csak a száján bírt levegőt venni, úgyhogy elővettem a jól bevált Physiomert és átöblítettem az orrát. Rettenetesen tiltakozott, de utána elég gyorsan abbahagyta a sírást, valószínűleg azért mert meglepődött hogy az orrán is kap levegőt. A szemét kamillateával pacsmagolom, nagyon hamar helyrehozza. Biztosan rájátszott az is a gyulladásra, hogy beledörzsölte a szappanos kezét a szemébe. :(

Van egy jó hír! Már szinte teljesen lenőtt az a furcsaság a körméről! Így lemondom a holnapi dokit. Hatásos volt a teafa olaj! Szinte biztosra veszem, hogy az gomba volt... :D Eleinte próbáltuk lefogni, meg eldugni előle a lábát, hogy ne frusztrálja ahogy rácsöppentünk, de aztán gondoltam egyet és megmutattam neki, hogy csipp-csöpp rácseppintünk egy kicsit a lábujjadra. Na azóta már ő szól, ha esetleg elfelejtenénk, hogy csipp-csöpp!

Tegnap egyedül csúszdázott a rövid csúszdán, ülve, egyenes háttal! Olyan ügyes!!!!

Pénteken voltunk tejterhelésen. Persze előző nap hőemelkedése lett a múlt heti oltástól. Féltünk is hogy nem megy-e följebb, mert így is 1 hónapot vártunk erre a vizsgálatra, nem akartuk elhalasztani. Szerencsére sikerült eljutnunk a dokihoz és gondolom a nyárra való tekintettel csak ketten voltunk. Így viszonylag hamar végeztünk is. A bőrpróbán átment Nóri, úgyhogy ehetett utána félóránként egy kanál joghurtot, összesen 4 kanállal. Aztán negyed óránként egy kanál tejet adtunk neki. Persze nem látszott semmi sem a bőrén, sem a száján. De mondtuk is a dokinak, hogy ez általában másnap vagy harmadnap szokott előjönni. Ráadásul szegényem elkezdett fogzani, csak úgy ömlik a nyála, naponta többször kell pólót cserélni. Ennek hatására (mármint a fogzásnak köszönhetően) extra kiütéses lett Nóri. Egész nap vakarta/ja magát, a shea vaj sem segít kellőképpen. Egész nap nyűgös, foglalkozni kell vele állandóan, éjjel nyugtalanul alszik. A kúp sem olyan hatásos már mint csecsemőkorában volt. Tehát azt mondta a doki, hogy otthoni megfigyelést kell tartani, naponta 50ml tejterméket adni 1 hétig, folyamatosan nézni a bőrét. Ha nem rosszabbodik az állapota, akkor 1 hét után fel lehet emelni az adagon 1 dl-re. Na most az a helyzet, hogy a fogának köszönhetően eleve rosszabbodott az állapota, így fogalmunk sincs hogy a tej milyen hatással van rá. Mindenesetre vasárnap már úgy nézett ki a bőre, hogy beszüntettük a kísérletet. Pár napig most pihentetjük, aztán újra kezdjük. Ha úgy látjuk hogy a tej hatására romlik akkor vissza kell menni a dokihoz (akit egyébként lehetetlenség utolérni telefonon x-( .

Így nem lettünk okosabbak a tejjel kapcsolatosan.

Múlt héten megkapta a 15 hós oltását. Nagyon meglepődött, mikor beléptünk a rendelőbe, mert sem a doki sem a védőnő nem volt a szobában. Aztán visszajött a védőnő, tovább oldotta a hangulatot, megmérte Nórit. 9200 gr. Megjegyezte, hogy nem hízott vmi sokat az elmúlt időben.... x-( Hát én meg mondtam neki hogy nem aggódom, mert az étvágya általában jó, rengeteget mozog és egyáltalán nem vékony. Gyorsan hozzá is tette, hogy hát ebben a korban már nem híznak sokat a babák, viszont van hogy 1 év alatt 10-15 cm-t is nőnek... Nem szeretem ezt a védőnőt. Látszik rajta, hogy gyorsan le akarja tudni általában a dolgokat, hisz' ez is csak egy munka. Az előző (nyugdíjba ment) Éva néni volt, őt nagyon-nagyon szerettük! Szívvel-lélekkel csinálta a munkáját, ez volt a hobbija is. Nóri is imádta. Mindig volt 1-2 kedves, biztató szava, nemcsak Nórihoz, hanem hozzánk is! Nagyon jó ötletei voltak. Szóval Nóri kezdett megnyugodni, amikor megjelent a doki. Erre legörbült a szája és követte a szemével, fejével folyamatosan a fehér ruhás embert. Aztán amikor a sztetoszkóppal közeledett felé, na az volt a vég. Teljesen elkeseredett Nóri, el kezdett sírni, hisztizni. Mikor megkapta az oltást, már észre sem vette. Aztán mikor ismét a pelenkázóra ültettem, mintha elvágták volna a rossz kedvét, elkezdett dumálni, de azért a dokinak nem integetett vissza.

Rohamos szótanuláson megy keresztül Nonó! Tegnap rámutatott az újságon egy modellre és közölte, hogy nini. Aztán mikor mondtam neki, hogy igen ott a néni, akkor már szépen mondta, hogy néni. A kupakot segítség nélkül megnevezi, igaz csak az elejét tudja: ku. Szólt, hogy kaka és mutatott a pelusára és tényleg volt benne kaki. Az oppá, mindennapossá vált. Megtetszett neki a gyík szó, úgyhogy tegnap azt gyakorolta, bár a k betűt általában lehagyta. A gy-t sem volt egyszerű kimondani. A hintát már sokszor teljesen tisztán ejti. A hinta-palinta pedig hinta-alinta, de a dallama stimmel. A Mamáéknál a dédit (=didi) gyakorolta nagy lelkesen. Nagyon sokszor, élvezettel elismétli a neki tetsző szavakat, örül ha sikerrel jár, főleg ha megdicsérjük. Amikor a kertben keresi csizma kutyát, akkor felteszi a kezét és kérdőn mondja hogy csí hó? A formabedobós játékban viszont egyáltalán nem kitartó. Sőt kifejezetten türelmetlen. Nem hajlandó próbálkozni sem. De pl. amikor a kukoricapelyhet próbálja fellapátolni a kanalára mindenféle segítség nélkül, azzal addig képes kísérletezni, amíg össze nem jön neki. 

...hogy egy hete lementünk délután sétálni Félixszel. Aztán egyszer csak arrafelé bringázott egy kisfiú az anyukájával és észrevette a Töpörtyűket. Odajött hozzájuk, beszélgetett velük és kölcsönvette Nonó újdonsült babakocsiját egy körre. Aztán javasolta, hogy a Picik is üljenek föl az ő bringájára. Igaz, egyiküknek sem ért le a lába, de nagyon élvezték a tologatást. Megtudtuk hogy Kolosnak hívják a kisfiút. Kb. egy fél óra után, mikor indultunk volna haza, Kolos mondta anyukájának hogy elkísérne minket. Aztán engem is megkérdezett, hogy mit szólnék hozzá. Meg hogy melyik utcában lakunk. Sétáltunk, sétáltunk, közben kutyát simogattunk, aztán Kolos tolta a babakocsit, közben fogta Nóra kezét. Nagyon boldog volt. Nóra meg eközben le sem vette a szemét Kolosról, hagyta hogy húzza maga után. A kisfiú kérdezte az anyukájától, hogy megnézheti-e a Nóri szobáját... :D Persze nem volt a válasz. Aztán próbálkozott velem, hogy majd eljöhet-e Nóri szülinapjára. Mondtam neki, hogy az sajnos már csak jövőre lesz. De erre nagy lelkesen meghívott az övére. Megkérdezte hányadikon lakunk és melyik a mi postaládánk, hogy majd be tudja dobni a meghívót. :) (Egy utcában lakunk, mint kiderült.) Kolos télen lesz 6 éves. Tovább sétáltunk, majd egyszercsak megjegyzi: Ha Nóri nagy lesz, akkor Én leszek a babájának az apukája, Ő meg az anyukája! Azt hittem dobok egy hátast. Anyukája csak nevetett és mondta hogy a kislány még nem foglalkozik ilyenekkel. Én meg annyit mondtam, hogy majd Nonó eldönti, ha nagy lesz. :) Aztán mikor a házunk elé értünk, mondtam Nórának hogy köszönjön el Kolostól. Erre Kolos ad neki egy puszit és a kislányom viszonozza egy nyúlós, nyálas puszival. :-O Kolos miközben letörölte az arcát megjegyezte: Azt hiszem Nóri szerelmes belém. No comment.

Fantasztikus volt.

Két héttel ezelőtt, Keresztapa invitálására, Nóri délelőtti alvása után indultunk és kb. délre értünk Budakeszire. Persze parkolóhely már egyáltalán nem, viszont kocsi annál több volt. Nagy nehezen sikerült azért befurakodnunk 2 autó közé. Épp favágó (?) versenyt tartottak. Nem tudtuk megnézni, mert gyorsan meg kellett etetni Nonót. Nem evett túl sokat, mert sokkal érdesebb volt a sok ember, főleg az a kisfiú, aki mellette ült. Aztán pedig mi is ettünk, merthogy az is volt! Szerencsére gyönyörű időnk volt, úgyhogy a felállított sátrakba legfeljebb a nap elől menekültek. Nórinak szereztünk héliumos lufit, amit gyorsan ki is pukkantott. Én megijedtem, ő nem. :) Aztán ismét kértünk, de ezúttal kettőt, hogy mindkét kezébe jusson. Mivel egy pálcán volt rajta, arra érzett ingert, hogy odacsapdossa a földhöz, így megint megsemmisült egy. A másikat pedig úgy döntött, hogy elengedi, de egy arra járó kamasz reflexből elkapta és visszaszolgáltatta Nórinak, így még egy kicsit játszhatott vele. Gyereknapon tartották a bulit, úgyhogy volt ingyen arcfestés, ugrálóvár, bika ami ledobja magáról a gyerekeket. Fel lehetett ülni egy motoros fűnyíróra is, ami nagyon tetszett Nórinak. Messziről. Mert amint végigállták a 20 perces sort Nagyapával, és felülhettek volna a gépre, Nóra kézzel-lábbal tiltakozott. Helyette inkább mérleghintázott a nagynénikkel.

Tamás délután próbálta elaltatni a kisasszonyt, de olyan hangos volt a zene, meg annyi ember volt, hogy teljesen elvonták a figyelmét. Én ezalatt a röpke 3/4 óra alatt sorban álltam kürtős kalácsért. :S De megérte! Utána beugrottunk ismét a vadasparkba, mivel szintén ingyen volt nekünk. Igaz két hete (?) voltunk, de sebaj! Az állatsimogatóban icipici kis mangalicák voltak, 1-2 hetesek! Nóra is odavolt értük! Sikongatott örömében, járt a lába. A csúnyán bégető bárány pedig eltűnt, pedig Nonó bégetett nagyokat, mikor odaértünk. Ezúttal nagyon bátor volt, mivel meg mert etetni egy süldő szarvast, persze mindezt nagyapa öléből. Ezen felbuzdulva a mufflonnak is adott vmi zöldet, apa segítségével. Nagyon-nagyon boldog volt! Látott medvéket is, mert kivételesen nem aludtak, hanem folyamatosan mászkáltak. De a ketrectől elválasztó kötél sokkal érdekesebbnek bizonyult számára. Aztán talált egy megmásznivaló fát, úgyhogy apa segítségével elsajátította a fára mászás mozdulatait, de azt hiszem ezt még gyakorolni kell majd. :D Miután körbejártuk a vadasparkot, visszamentünk a rétre, hogy beszerezzük a maradék kaját, majd elbúcsúzzunk a nagybratyótól. Kb. 7-re értünk haza, Nóri már nagyon fáradt volt, bár a kocsiban aludt egy picit.

Reméljük hogy jövőre is lesz és hogy akkor is el tudunk menni!!!

2 (lassan 3) héttel ezelőtt meglátogatott minket Dédi és itt is aludt szerencsére. Nóri nagyon élvezte, hogy egész nap foglalkoznak vele. Rajzoltak pöttyös labdát, török basát, tanulták a színeket, a számokat, a szavakat és olvastak. Megtanulta, hogy bim-bam-bum, meg hogy piros, meg sok mindent ami épp nem jut eszembe. Próbálta Dédi rávezetni, hogy mitől piros a piros. Mutatott neki piros kisszéket, piros asztalt, piros zsírkrétát. Az ablakon keresztül nézegették a száguldó autókat. Ja, mostanában az összes autó nina=nínó, bár lehet hogy ezt már írtam. Aztán Dédi készített nudlit (miközben igyekeztem ellesni a fortélyokat), amit Nóri kétpofára falt ebéd után. Persze prézli nélkül, mert abban ki tudja mi van.

Nagyon jó kis nap volt.

A doki ma nem merte beadni a 15 hós oltást, mivel valószínűleg tojásfehérje van benne. Fel kell hívnom a László kórházat és megérdeklődnöm. Mellesleg elolvastam az MMR védőoltás mellékhatásait. Bár ne tettem volna....

Nóri vagy beütötte a lábujját, vagy vmilyen módon gombás lett a körme. A védőnő szerint a homokozóból is összeszedhette. Mindenesetre bejelentkeztünk a bőrgyógyászhoz, ahová már 3 hét múlva kaptunk is időpontot! Még szerencsénk is volt, mert elvileg júli 7 lett volna az első szabad időpont. Utánaolvastam és állítólag a teafaolaj nagyon hatásos szer rá. Van is itthon, úgyhogy mától kezdve kenegetjük a körmét. Nem lesz egyszerű, mert azt sem engedi hogy hozzányúljak a lábfejéhez. Körömvágásnál sem. A kezdetektől fogva.

Annyi "szót" tud már, hogy a múltkor nem is jutott eszembe, hogy pl. a gomb a dom, a szia a sia esetleg a szí. Bár néha nagyon szépen kimondja hogy szia. Rengetegszer próbálja utánozni a szavakat, amiket hall tőlünk. A múltkor nézte az obi katalógust, aminek az elején egy medencében játszik egy család. Kb. 10-szer el kellett sorolnom, hogy néni, bácsi, kislány, nagylány. Majd egyszercsak megszólalt a kisasszony: néni. Gyönyörűen, tisztán, érthetően. Ahogy végigmegyünk az utcán a Sparig, komolyan mondom az összes nénike megszólítja, mosolyog rá, beszél hozzá, integet neki. De tényleg az összes. Azon lepődöm meg - Nóri sem érti -, ha valaki nem szól hozzá egy-két kedves szót. Ma pl. egy bácsi (idegen) a 2. emeletről sziázott és integetett a Nórinak, nem eredménytelenül.

Múlt héten Tamás épp telefonált az én telefonommal, amikor egyszercsak hallja, hogy szí, szí, szí - hablatyolás - szí, szí - hablatyolás. Hát Nóri megszerezte Apa zsebéből a telefont és azzal játszott. Ígyhát egy kiszuperált telefonra ráragasztott a Nagyi matricákat és azt megkapta. Beremegett, mikor meglátta, főleg mikor engedtük hogy használja. Aztán egy hét múlva jött egy barátnőm, aki mondta hogy az ő fizikus rokona azt mondta hogy a kisbabák agyára nagyon rossz hatással van a mobil (meg az elektromos berendezések), még kikapcsolt állapotban is. Ez kb. 20-30 év múlva fog megmutatkozni. :S Úgyhogy elvettük tőle. :( Viszont végre-végre megtaláltuk a Mamától kapott telefont!!! Ami elemmel működik. Imádja. A gond csak az, hogy állandóan a füléhez teszi és eszméletlen hangos. Tamás tett a hangszóró elé papírt, hátha segít.... talán valamit.

Annyi dolog történt mostanában, hogy a gépet is csak néha volt időm bekapcsolni... most egy kicsit pótolom az elmaradásaimat.

Tegnap voltak vendégek, a kollégám és párja, Nórihoz jöttek. Hoztak neki vízi játékot és vittek fejenként egy puszit. Nórinak 10 perc sem kellett és már fel is oldódott. Rohangált, kiabált, sikítozott. Mikor elmentek, leheveredtem a földre. Nóri örömében ráült a fejemre, -néha ugrált is rajta- és előrehajolva mosolygott rám, közben próbált belenyúlni a fejemen található összes nyílásba. Azóta megváltozott a fejformám.

Szombaton szinte egész nap kint voltunk a nagyszülőknél a kertben, nagyon szupi idő volt. Nóra szerintem a vízzel teli vödröket élvezte a legjobban, amikben kedvére pacsálhatott. Megpróbálta töltögetni is a vizet, de az nem jött össze neki, többször meglepődve tapasztalta hogy mellément.

Pénteken délelőtt itt volt Bíborka. 3 hónappal fiatalabb Nórinál és 10 hónapos kora óta jár.... Mikor megérkeztek, Nóri már 15 perce aludt. Valószínűleg nem elég mélyen, mert mikor Bíborka elkezdett dumálni, hallottam ám, hogy "Ányáááá!". Úgyhogy kiszedtem a kiságy két rácsát és Nonó már iszkolt is kifelé a nappaliba, de úgy, hogy a kanyarban kifarolt. Nagyon megörült barátnőjének. Bíborka egész délelőtt dumált, folyamatosan mondta a magáét, hangokat adott ki. Én még azt hittem Nóri sokat beszél.... Nagyon helyesek voltak. Kapott egy xilofont szülinapjára Nóritól, amin mindkét lány kiélhette művészi hajlamát. Csak az volt a baj, hogy az ütőt folyamatosan a szájukba nyomták. Kiderült, hogy Borka napközben már csak 1x alszik, vagy 1 hónapja. Mondjuk Nóri alvásigénye utolérhetetlen. Mindig mindenki rácsodálkozik, hogy hogyan telik egy napja, és hogy lefektetésnél általában semmi gond sem szokott lenni. Max. az, ha túl sokáig ringatjuk ahelyett, hogy a kiságyába tennénk már.:)

Péntek délután egy nagyon-nagyon rég nem látott barátnőmékhez mentünk, akinek egy fél évvel időseb kisfia van. Egy túlságosan is izgalmasra sikeredett erdei autós túra után Jutas nagyon nagy szeretettel üdvözölte Nórát, betessékelte a kapuajtón, majd megkínálta a saját cumisüvegével. :D Nóri próbálta követni és utánozni Jutast. Jujun látszott hogy "kerti gyerek", mert kék-zöld foltos volt a lába és nagyon szép színe volt.

Nóri életében először evett cseresznyét és annyira ízlett neki, hogy amikor véletlenül kiborult egy tállal a földre a porba, Nóri vérszemet kapott és elkezdte behabzsolni, maggal együtt. :S A poros, cseresznyés nyál folyt végig a száján. De mindezek előtt "megkóstolta" a házi, juhbeles kolbászt. Nagyon vékony, 10 cm hosszú, kicsit csípős finomság volt és háááát, Nonó az egészet megette. Kicsit izgultam hogy ne legyen semmi baja tőle, de a legnagyobb problémája az volt, hogy nem ehet többet. Úgy folyt közben a nyála, mint a víz, végig a gyönyörű pólóján, csöpögött a földre. Mivel én okos nem gondoltam arra, hogy hozzak neki játszós pólót. Szerencsére volt nálam egy másik, amit nem sajnáltam annyira, úgyhogy lecseréltük. Itthon nyom nélkül kijött a folt!!!! :D :D Jutasnak volt a kerben hintája, amit természetesen ki kellett próbálni. Alig tudtuk kirobbantani belőle Nórit. Aztán diszkoszban sütöttünk zöldségeket hússal, Nóri megkóstolta és neki is nagyon ízlett. Füstölt sajtos-tejfölös salátát ettünk hozzá - irtó finom volt!!!!! Tamás nem volt elég szemfüles és mire kettőt pislantott Nóri beledugta a kezét a szószba és lenyalta... :S A következő baleset akkor történt, mikor kislányunk bedugta a fejét a terasz két rácsa közé, majd elkezdett panaszkodni, ugyanis beszorult.... Apja szerencsére épségben kiszabadította. Jutas fejére méretezték a korlátot, csakhát neki nagyobb a feje... De úgy látszik ez nem volt annyira elrettentő példa a kisasszonynak, ugyanis utána tovább próbálgatta a fejdugdosást.

1/2 8 volt mire elindultunk haza, ugyanis folyamatosan menekült, mikor meghallotta hogy indulás van. Jutastól puszival köszöntek el egymástól, bár az összhang még nem az igazi...

Mindannyian nagyon jól éreztük magunkat, remélem legközelebb nem 15 év múlva találkozunk velük!!! :D

A hét többi napja is nagyon mozgalmas volt. Egyik nap elgyalogoltunk a Régió Játékboltba, másik délutánt a Félixel töltöttük, nem is tudom... minden nap történt valami. A Régió egy hatalmas és fantasztikusan szuper hely, mindenféle árkategóriában, minden korosztálynak, fiúnak, lánynak, mindenkinek! Ide bármiféle ötlet nélkül lehet jönni, mert úgysem azt veszed meg, amit kitaláltál. (Megnéztem a térképen és büszke vagyok magamra, mert oda-vissza 5,2 km!) Nóri odafelé aludt, az áruházban ébredt fel, pont a labdáknál. Volt vagy 5 kosárnyi labda mellette, úgyhogy az első szava a "dádá" (=labda) volt és már nyúlt is volna értük. Csakhát be volt kötve a babakocsiba. Aztán mikor elmentünk a játék babakocsik mellett, azt hittem hogy rögvest kicsavarodik a nyaka. Tudjuk hogy mennyire szereti, ígyhát megbeszéltem Tamással és Rózsi mamával, azt kapja névnapjára. De mivel annyira izgatottak vagyunk, hogy MI addig nem tudunk várni, már valószínűleg a hétvégén megkapja.... :D Nem lesz több harc a játszótéren???? Ki tudja.

Szerdán találkoztunk a másodunokatesóval, Petrával. Már egyre ügyesebben jár, egyedül is menne neki, csak ő még bizonytalanabb magában mint anno Nóri. Nagyon irigyeltem, mert olyan szép és hosszú haja van, hogy két copfba volt fogva és csattok is voltak benne. Rózsaszín nyaklánc lógott a nyakában. Igazi kis "nő" lett. :D Petra még mindig nagyon jószívű, mindent odaad Nórinak, semmiért sem küzd. Nóri ezt nagyra értékeli. Illetve amikor elővettük a játék fűnyírót Petrának, azt próbálta magánál tartani. Mi rászóltunk Nórira, hogy nem szabad, azzal most Petra játszik. Erre Ő bevágta a durcát. Összeszorította a száját, összehúzta a szemét, összekulcsolta a karjait a mellkasán és úgy nézte, hogy Petra hogyan játszik a fűnyíróval. Sajnos nem sikerült megörökítenünk a pillanatot, mert annyira nevettünk, hogy mire eszünkbe jutott lefényképezni már késő volt. Megszerezte a kerti eszközt. Petra odaadta neki.

... a múlt héten történt. Miközben a téren húzta maga után Félix facsigáját, beakadt a lába a kőbe, elvesztette az egyensúlyát és állítólag közben a keze beleakadt a zsinórba, így nem tudott rendesen tompítani. Lenyúzta azt a pici kis orrát és a szájában is volt mindenféle kosz. Szerencsére a fogával és az ínyével sem történt semmi, egyedül az orra vérzett egy picit.

Ma mondogattuk neki, hogy "Szia Apa!". Nagyon ügyes, egész jól ismételi: "Sziópa!", "Szianya!". Egyébként Apa helyett is inkább Anyát mond, úgy látszik azt egyszerűbb. Mondta Tamás, hogy kicsit ciki volt, mikor lent volt Nórival a játszótéren és a homokozó másik feléből odakiabál neki a lánya, hogy "Anyaaaa!". :D :D

A zokni a zzzo, a cipő a cíí, a víz a vzzz, de a méhecske is vzzzz. A hintát eddig is mondta, hííí. Múltkor a csigára azt mondta, hogy siga. Labda a dada, az autók pedig tegnap óta azt mondják hogy nína, azaz nínó. Sajnos elég gyakran halljuk. Megy még a páppá, ez a pápá, ha valaki esetleg nem értené. Rengeteg embernek odaszól séta közben, hogy szíjá, azaz szia. Folyamatosan mondja a magáét, magyaráz, amiből persze semmit sem értünk. De meg lehet különböztetni a hanglejtéséből, hogy éppen kérdez valamit vagy mérges, vagy örül. Odahozza hozzánk a játékait és mondja hogy tessék, de a szót nem, csak a hanglejtést értjük. Mindent megért és általában szót is fogad. Bár néha, ha rossz napja van akkor besokall és akkor senkire sem hallgat. Hát ilyenkor nagy türelem kell.

Amikor valami rosszban sántikál sokszor már előre mondja magának, hogy nem-nem és közben forgatja hozzá a kezét, ahogy én szoktam az ujjammal.

Puszit bármikor kapok ha kérek, de ha nem akkor is. Odajön többször, megölel, puszit ad, esetleg meg is simogat minket. Bármiféle előzmény nélkül. NAGYON SZERETJÜK!

Tegnap kimutatták a tojásallergiát Nórinál.

8-ra kellett bemennünk a kórházba, ahol megvizsgálta a doki. Itt már eltörött a mécses. Ha lekerülnek a ruhák egy fehér ágyon, egy fehér köpenyes ember közelében, akkor az csakis rosszat jelenthet. :) Egyébként a dokinéni csak meghallgatta a tüdejét és megnézte a foltjait. Megállapítottuk közösen, hogy a textilpelenkát nem lehet tovább halogatni. :( Már 1 hete próbáljuk itthon a bugyit, de kb. 20 percenként bepisil és ha rá szeretnék ültetni a bilire, akkor heves tiltakozásban és sírásban tör ki. Nem lesz könnyű menet.

Miután megvizsgálta doki, bementünk egy ételterhelésre kialakított helyiségbe. Ikeás bútorokkal, játékokkal volt berendezve, a közepén egy hatalmas asztal volt székekkel. Olga nővér végezte a bőrpróbát minden gyereknek. Nekünk 1 főtt és 1 nyers tojást kellett vinnünk. (Meg rengeteg kaját Nonónak! Úgy felszerelkeztünk, mintha 3 napos kirándulásra mentünk volna... :D) Nóri volt a legkisebb és ebből kifolyólag a legfrusztráltabb páciens. Beleült Tamás ölébe, a nővér két pici matricát ragasztott az alkarjára, majd rácsepegtetett tojást és -azt hiszem- fiziológiás sóoldatot. Egy pár percig így kellett tartania a karját, aztán icipicit megkarmolta a mosolygós nővér , szintén pár perc várakozás, majd letörölte. A várakozások igen megterhelték Nóri türelmét. Végig sírdogált. A nővér kihozott egy rénszarvast, aminek ha megnyomtuk a lábfejét, akkor nekiállt énekelni. Onnantól kezdve az összes gyerek ezt nyomogatta. :S De legalább Nonó egy kicsit csöndben maradt. Miután letörölték a kezét, mehetett játszani. Végre kezdett feloldódni, egész addig, amíg meg nem látta a matricákat a karján. Ismét sírás. Innentől kezdve, ahányszor észrevette, mindig elsírta magát. Persze éhgyomorra kellett mennünk, se enni, sem inni nem lehetett semmit sem. A délelőtti alvása elmaradt, így az is rátett egy lapáttal. "Szerencsére" olyan hamar megduzzadt és kipirosodott a bőre, hogy a doki azt mondta, hogy leállunk a teszteléssel, lehet végre enni, inni. Ekkor már fél 11 volt. Egy év múlva ismét mennünk kell, addig is nagyon szigorú diéta!

Volt egy nagyon helyes kislány, aki kb. az összes plüss játékot odahozta Nórinak, csakhogy ne sírjon. :D

Kérdeztük a dokit, hogy mi a helyzet a tejallergiával, mert mi igenis úgy látjuk, hogy nem bírja a tejtermékeket. Sajnos azt válaszolta, hogy a vérvizsgálat ellenére könnyen meglehet, hogy arra is allergiás. Ígyhát 1 hónap múlva megyünk újra ételterhelésre, ezúttal egy élőflórás joghurttal. Felírt egy Sinlac nevű tápszert is, a kalcium pótlására. Egyébként ez egy iszonyú drága (3000 Ft-os) tápszer, de így, hogy szakorvos írta fel, 300 Ft volt!!!! :D :D Remélem ízleni fog Nórának!

A dokinő felajánlotta a dietetikus tanácsadást. Mi éltünk a lehetőséggel, így rengeteg hasznos tanáccsal lettünk gazdagabbak. Sajnos hiába nincs feltüntetve a termékek csomagolásán a tejszármazék jelenléte, attól még lehet benne. Megadta egy honlap címét, onnan lehet biztonságosan tájékozódni.

Nóri hazafelé beájult a kocsiban, annyira álmos volt már. :D

Délután lementünk a játszótérre, találkoztunk kis barátainkkal, nagyon jól éreztük magunkat.

Voltunk hétvégén a Budakeszi Vadasparkban. Nem gondoltam volna, hogy Nóri már ennyire fogja ezt élvezni! Akkor is érdemes kimenni oda, ha nem megyünk be a Vadasparkba. Az állatsimogató ingyen van, és van egy hatalmas rét, ahol egész sok játék található, rengeteg gyerekkel. Talán még szalonnát is lehet sütni.

Az állatsimogatónál talán a libák, kacsák, tyúkok tetszettek neki a legjobban. Valószínűleg azért, mert alacsonyabbak voltak nála. :D A csacsi aranyos volt, a birka pedig félelmetes. Szerinte. Folyamatosan bégetett. Amikor abbahagyta, Nóri közelebb merészkedett, de úgy újabb bégetés jól megríkatta szegényemet. A vadasparkot szinte körbesétálta, alig kellett babakocsiba ültetni. Itt a patkányok aratták a legnagyobb sikert, szintén méretükre és mozgékonyságukra való tekintettel. A kicsi vaddisznók is népszerűek voltak. Mondta Tamás, hogy "Nézd Nóri, milyen koszos az orruk és hogy mozgatják!". Erre Nóri megfogta a saját orrát és elkezdte rángatni. :D Az őzikét kővel akarta megetetni. A mufflon örömmel fogadta a gyerektől a leveleket, majd odadugta az oldalát, hogy vakargassák meg. Nóri is szerzett gyorsan egy levelet, de kb. 1 méterről nyújtotta a mufflonnak, így nem járt sikerrel. Nem is lehetett rávenni, hogy közelebb merészkedjen. Viszont ő is szerette volna megsimogatni az állatot, így miközben nézte, a keze ügyébe kerülő első tárgyat kezdte el simogatni, ami egy férfi lába volt. :D :D Jófej volt a pasi, mondta Nórinak, hogy hááát, tudhat valamit. :D

Mire végignéztük az összes állatot Nóri úgy elfáradt, hogy leült az út szélére egy tobozzal a kezében pihenni. Hazafelé elaludt az autóban.

Úgy 3 hete abbahagytuk. Már csak napi egyszer volt, este volt lefekvés előtt. Szerencsére nagyon könnyen ment, egy szava sem volt Nórinak. Azóta Tamás fekteti le. Én pedig szinte minden nap eszek tejterméket! :D Próbálok megerősödni, mert ez a szoptatás eléggé megterhelt, főleg amikor még tejadó is voltam.

Persze Nonó ekcémája továbbra sem múlt el. Most pénteken megyünk az ételterhelésre, úgyhogy most szigorú tejtermék-mentes diétát tartunk, hogy addigra rendbe jöjjön teljesen a bőre. Nem tűnik túl megbízhatónak ez a vérvizsgálat.... Nekünk úgy tűnik, hogy igenis allergiás a tejes cuccokra. Megkérdezzük pénteken a dokit, hogy lehetséges-e a vérvizsgálat ellenére.

Szerdán jött Félix anyukája és levágta Nonó haját. Jó rövid lett, nyárra szuper, most már bátran növeszthetjük. Igaz, kicsit fiús lett, de már annyira borzi volt és annyira zavarta ahogy a fülére és a szemébe lógnak a hajszálak, hogy muszáj volt levágni. Állandóan emelgette a haját és tépte. Egész jól viselte a nyírást, igaz csak a parkettára ültettük le (de ő inkább felállt az ölembe), nem kapott semmi rongyot a nyakába és a fodrászunk is nagyon gyors volt. A vége felé kezdett csak el elégedetlenkedni.

Íme a végeredmény:

Nórának kicsit felment a láza szerdán, csütörtökön is volt egy kis hőemelkedése, aztán mintha elfújták volna, szerencsére elmúlt. Az orrfolyás viszont megmaradt, de a hiper-szuper orröblítőnek köszönhetően karban tudjuk azt is tartani. Remélhetőleg én sem fertőzöm vissza, mert rajtam meg most jött ki vmi toroknyavalya. Elég nehéz napokat él át már lassan egy hete, ugyanis a szemfogai ismét megindultak. A jobb fölső és apa szerint a bal alsó is eléggé hegyes már. Állítólag több hétbe is beletelhet mire kibújik, az ismerőseink többsége megszenvedett vele.... :( Hál' Istennek legalább az étvágyára nincs hatással, mostanában annyit eszik hogy IHAJ!

Egyik nap leszedett a szárítóról egy alsógatyát, a fejére húzta hogy a szeme azért kilátszódjon, azzal rohangált körbe-körbe. :D

A játszótéren akkora hisztit csap mostanában ha nem lehet az övé a babakocsi, hogy mi csak tátott szájjal lesünk. Illetve nem csak mi, hanem az összes gyerek és szülő. De tényleg mindenki ŐT nézte!!!

Vettünk a péknél kenyeret, meg neki egy zsemlét, amit személyesen a nénitől vehetett át. Persze a művelet nem volt ilyen egyszerű, mert egyik kezében kavics volt, a másikban pedig egy cserépdarab. Választania kellett a kettő között, melyiket cserélje be a zsömlére. A kavicsot így letette, megszerezte a zsömlét és futásnak eredt! Azt hitte, hogy el akarjuk venni tőle. :D Teljesen bezsongott. Mikor a játszóra értünk, már nem is érdekelte a kaja. Délután Nagyapától elcsent egy almát és hatalmas élvezettel harapdálta, szépen meg is rágta a héját. Majd mikor megunta, elkezdett vele labdázni. Gurígatta jobbra-balra. Mostanában mindennel labdázni szeretne. Mindent eldob és feldob és belerúg. Igaz hogy van itthon minimum 2 labdánk, de azzal nem akkora élvezet játszani.

Talán 2 hete felfedezte, hogy milyen jó dolog vmi tárgyon ülni. Akár párnán vagy kutyán vagy széken. Így hát elővettük a Mamától kapott kis műanyag széket és beleültettük. Nagyon-nagyon szereti! Szerintem kényelmes is, mert sok időt tölt benne és állandóan visszakéredzkedik. Elé tettük a kisasztalt, az elég masszív és így szokott mostanában rajzolni. Mikor megunja a dolgot az asztalba kapaszkodva szépen leszáll. Nagyon ügyes kiscsaj.     

(Hát ezt nem értem, tettem föl képeket, úgy emlékszem mentettem is, de a régi bejegyzés maradt meg az új helyett..... ???)

Tehát ismét felrakom a képeket, köztük egy gyönyörű húsvétosat is:

Valószínűleg reggel, mikor felkelt Nonó, már nagyon éhes lehetett. Ugyanis Tamás vágott magának egy szelet kenyeret, kinyitotta a hűtőt hogy keressen valami rávalót, és mire visszanézett csak Nóri kondenzcsíkját látta, ahogy iszkol kifelé a konyhából, kezében a szelet kenyérrel......! :D Úgyhogy gyorsan elkészítettem az Ő reggelijét is.

Elmentünk sétálni és mikor a suli elé értünk, bement a kapun, az udvarra. Mondtam neki, hogy elég egy pár év múlva majd ide jönni, még kicsi ehhez. De elkezdett futni előlem. Aztán kivittem, megtettünk egy pár lépést, majd iszkiri be a másik ajtón! Megint kergettem egy kicsit, aztán sétáltunk tovább. Megint fújás helyett elnyalt egy-két elnyílt pongyola pitypangot, majd megszerezte a babakocsiban lévő almák egyikét és azzal mászkált boldogan. Aki szembejött, mind megdicsérte hogy milyen szép almája van. Ő pedig szokás szerint boldogan mosolygott az emberekre.

Tegnap, mikor a nagyszülők vigyáztak Nórira, a játszótéren szerzett egy baba-babakocsit és azt tologatta vagy egy órán keresztül.

Egy hétig tartott, mire letörtem. Egyszer csak az esti lefektetés után felkelt és nekiállt ordítani, potyogtak a könnyei. Azt hittük fáj valamije, vagy jön a foga. Kivettük, ringattuk, csönd volt egészen addig, míg megpróbáltuk ismét a helyére tenni. Újrakezdődött minden. Végül a hintában aludt el. Másnap már a napközbeni alvásnál is ez volt a helyzet, szintén hintában aludt. Este dettó. A 3. napon már kezdett gyanússá válni a dolog, így hagytam sírni. 10 perc után elaludt. Innentől kezdve nagyjából egy héten keresztül minden lefektetésnél sírás. De ha csak közeledtem az ölemben lévő Nórival a kiságy felé, már akkor tiltakozott. A 10 perces sírásból 5 perc lett, aztán 2. Most pedig ugyanúgy le lehet fektetni egy szó nélkül, mint azelőtt. Nem tudom mi lehetett ennek az oka.