Hétvégén kint voltunk a kertben a nagyszülőknél. A fiúk dolgoztak és véletlenül ráakadtak egy éti csigára. Mivel ugye állandóan csiga-bigát kell rajzolni a papírra,ezért megmutattuk neki hogy néz ki egy igazából. Kitettük egy kőre, odavittünk egy kis zsámolyt, majd vártuk hogy kidugja a szarvát a házából. Énekeltünk is neki, de nem akaródzott kijönnie. Aztán találtak még egyet. No, szerencsére ez már élénkebb fajta volt. Kicsit megpiszkáltam a szarvát egy fűszállal, hogy lássuk hogyan húzza vissza. Ez annyira megtetszett Nonónak, hogy onnantól kezdve csak csiklandozni akarta a csigákat. Közben kiabálta hogy Siga! Sik-sik! Azaz Csiga, csiki-csiki. Aztán előkerült még két csiga. Az egyik egy egészen harcias példány volt, ahogy csiklandoztuk teljesen felágaskodott és forgatta a szarvait és a házát a hátán. Szegényeket Nóri egész délelőtt szórakoztatta, még egy éretlen körtét is hozott nekik enni. Az egyik átmászott rajta, nagy öröm volt! Aztán elmentünk ebédelni, majd lefektettük az Állatidomárt. Ezalatt az idő alatt a csigák összefogtak és mind a négyen és elfutottak... Így mire Nonó felébredt már csak a nyomukat látta. El is volt keseredve a kisasszony, de szerencséjére a ház falán felfedeztem az egyik szökevényt, miközben épp próbálta kiheverni reggeli fáradalmait. Nem sikerült neki, a cirkusz újra kezdődött...
