Mindenki megnyugtatására írom, hogy tegnap Nóra annyit evett, mint az előző 3 hétben összesen! Meglátjuk ma mi lesz, remélem hogy ma is jól teljesít.
Tegnap itt hagytam a Nagymamival, elmentem angolra. Mikor hazajöttünk Tamással, Nóri elkezdett felénk sietni, bizonytalanul megállt apja előtt, ránézett, majd rám és hozzám jött siránkozva. Jaj, szegény Tamás. Aztán átöltözni is alig tudtam, olyan keservesen zokogott. Leguggoltam, odajött megölelt, aztán felmászott az ölembe. Azt olvastam, hogy a gyerekek "anyafüggősége" akár 1,5 éves korig is eltarthat.
Mostanában felkel éjszakánként többször is és gyönyörűen hív engem, ahelyett hogy aludna.... Mondja, hogy "Mámmá, Mámmá, Mám". :D Hogyha nem megyek be hozzá 10 percen belül, vagy esetleg Tamás próbálja megvigasztalni, akkor keserves sírásban tör ki. Egyébként nem tudom miért ezt kiabálja, mert engem mindenki Anyának hív. Amikor panaszkodik akkor is a "Mammá-t" mondja és közben kérlelve néz rám.
