3 hete voltunk emiatt dokinál, aki épp szabin volt. Következő héten Nonó élete első, saját lábon megtett szüretén (tavaly még babakocsis Tökmag volt) kicsit benáthásodott, így nem mertem levinni hétfőn. A mostani hétfőn pedig áramszünet volt, így a doki nem rendelt.... :S DE ma, szerdán sikerült beadatni azt a fránya oltást!!! :( Mikor meglátta a dokit, már elkezdett sírni, így meg sem érezte az oltás pillanatát. Folyamatosan mondogatta, hogy Ajjajaj-ajjajaj-ajjajaj! ugyanis valamiért ha nagyon el van keseredve, ő így sír. Ez nagyon nagy sikert aratott a rendelőben, még a szomszédos szobából is átjöttek a védőnők, mert ők még ilyen gyereket nem láttak, aki így nyilvánulna meg. Tényleg nagyon aranyos volt. Aztán vigasztalás képpen elmentünk a játszóra egyet hintázni és csúszdázni. Egyből jobb kedve lett szegényemnek, hát még mikor megjelent kis barátnője, Lilianna. A legnagyobb egyetértésben, kézenfogva sétáltak a csúszdától a hintáig, majd mindketten felkéredzkedtek és együtt hintáztak.
Nonó elég keveset ebédelt, majd aludt egyet, ezután ismét lementünk a játszóra Lilihez.Jó nagyot játszottak, majd hazajöttünk, megfürdött, de enni már nem igazán akart. Elkezdett elégedetlenkedni és egyre nyűgösebb lett. Forró volt a homloka. :( Pedig ettől az oltástól állítólag nem szoktak belázasodni a gyerekek, semmilyen tünetük sem szokott lenni. Az előző oltást viszont a gyerekek 80%-a megszenvedi. Hát úgy tűnik, Nonó fordítva működik. Mindenesetre lázmérés után beadtunk neki egy kúpot, másfél óra után lejjebb is ment a láza... Remélem holnapra már kutyabaja sem lesz!
