Mi sem tudjuk, mi ez az új szokás???!!! Eddig is mondott nemet, de az elmúlt 2 napban a tetőfokára hágott a tiltakozás... Reggeltől estig semmi, sehogy, semmikor sem jó! Folyamatosan mondja hogy Nem! (de tényleg bmennyi ideig), egy helyben áll, toporzékol, közben folyamatosan potyognak a könnyei. Kérdezzük, hogy Mi a baj? , de nem mond semmit a nemen kívül. Kérdezzük hogy ezt szeretné, azt szeretné, mutassa meg! De csak nem-nem-nem-nem-nem és nem. Mi meg mosolygunk rajta magunkban, mert nagyon aranyos ahogy vöröslő fejjel ellenkezik, de közben nézünk egymásra, hogy ez most mi?
Viszont a jóhír, hogy egyelőre "csak" 5-6 között kel, szó nélkül átjön hozzánk és befekszik közénk. Ha szerencsénk van, akkor tovább tudunk aludni, de van hogy úgy kimegy az álom a szemünkből, hogy aztán egy óra szenvedés után felkelünk. Ilyenkor aztán Nonó már 9 körül nagyon elfárad, legfeljebb 10-ig húzzuk.
Most megnéztem egy babapszichológus honlapját, amin a másfél éves gyerekek lelki fejlődéséről ír, úgyhogy teljesen meg is világosodtunk! Ismét visszatér ennyi idős korban a szeparációs szorongás, valamint társul hozzá a "félek a sötétben" érzés. Így az alvásra azt javasolja, hogy bizony maradjunk ott, míg újra el nem alszik a baba, így megerősítjük hogy mi mindig ott vagyunk ha gond van. Tehát együtt fogunk visszaaludni vele akkor is, ha éjjel ébred. A sok-sok értelmetlen nem-re is megtaláltuk a választ a blogban. Érdemes elolvasni a cikket! http://www.kismamablog.hu/gyermekneveles/a-baba-lelki-fejlodese-masfel-eves
