Szegényem ma nagyon becsípte az icipici gyűrűsujja bőrét az autó ajtajába! Még vérzett is! Egy hangtalan Ó-val jelezte, hogy vmi nagyon fájhat neki, aztán elkezdett sírni. Sírva kiabálta, hogy Bibíííí! Gyorsan lekezeltük, aztán ráragasztottunk egy sebtapaszt, amire rajzoltam egy nyuszifejet, hátha így megfeledkezik a bibiről. Hát nem jött be. Aztán egy fél nap után meg is szabadult a tapasztól. Egész nap panaszkodott hogy fáj neki. :( :(
Nóra nagyon együttérző lélek egyébként. Ha valaki felkiált a másik szobából, hogy Aúú!, akkor már rohan oda, hogy bibíí, puszi. Ad rá egy gyógypuszit. A múltkor kint tettem-vettem a konyhában, beütöttem a fejemet, hallottam a szobából, az etetőszékből, hogy Fáj! Aztán 10 perc múlva kimentem hozzá, de én már el is felejtettem a balesetet. Erre odahajol a székből, mondja hogy bibi és ad egy cuppanósat. Úgy szeretem!
