Ma nagyon nyűgös volt Nonó, úgyhogy délután 4 órán keresztül lent voltunk. Ebből 3-at a játszótéren töltöttünk. Naná hogy hintázott. Aztán csodák-csodájára elmentünk homokozni. Egy kislány - Norina - kiszolgálta homokfagyival a homokozóban játszókat. Nóra egész jól eljátszott vele, bár a játék lényegét még nem nagyon értette. Egy idő után ismét a hinta következett. Nagy könyörgések árán sikerült rábeszélnem egy kis csúszdázásra. Ráérzett az ízére! Egészen rövid csúszda, ekkora gyerekeknek való. Persze a csúszdán felgyalogolni nagyon mókás lett volna, ha nem szólok rá 3x. Negyedszerre megcsúszott és puff beütötte a fejét. Nagyon megijedtünk mindketten, nőtt egy kis púp a homlokára. Onnantól kezdve ismét nyűgös volt, csak ölben szeretett volna lenni, az én ölemben. Apa nem volt jó. Kezdte elfelejteni bánatát miközben homokoztunk vele. Aztán levettük a szandiját, először nem nagyon akaródzott beletennie a lábát a homokba. Mikor feladta a harcot, betemettük a lábujjait, nagyon tetszett neki, arra is rájött hogy milyen szuper dolog mezítláb a homokban mászkálni, úgyhogy egészen felvidult. . . :D Aztán gyorsan elfogyasztott egy palacsintát és hazaindultunk. Útközben találkoztunk Félixszékkel. Annyira aranyosak voltak, mondtuk Nórinak, hogy szaladj oda Félixhez és öleld meg! Erre odaszaladt és megölelte, Félix pedig visszaölelte. Hazakísértük őket, aztán mi is haza indultunk.
Megpihen hazafelé menet:
