Kerekecske-gombocskát lábujjakkal is lehet ám játszani.
Tegnap voltunk Liliéknél. Már régen látták egymást Nórival, mert annyira szép idő volt mostanában hogy inkább játszótereztünk. Nóra "idegen" helyen mindig visszahúzódó. De Lili játszási technikájától teljesen besokkolt. Kicsit hangosan és nagy lendülettel játszik a Manó. Közben egy párszor hanyatt borul, beveri a fejét, de meg sem nyikkan. :D A kiskaput az tette be, amikor Lili megpróbált felállni úgy, hogy közben Nóriba kapaszkodott. (Lilianna nehezebb Nórinál.) Hát innentől kezdve ha Lili közeledett Nóri elbújt mögém. Egyszer amikor az ölembe ült és nem tudott hová menekülni, félelmében elkezdte harapni a kezét, kiabált egyet és elkezdett zokogni. Hát nem is tudom, hogy szegény Lilit sajnáltam jobban, aki csak játszani szeretett volna és nagyon örült Nórinak, vagy Nórit hogy ennyire fél a kis barátnőjétől. Pedig én már azt hittem hogy kezdi kinőni ezt a bátortalanságot.
