Szombaton lementünk a barátainkhoz a Balatonra. Két kisgyerekkel is találkoztunk: Álmossal - aki most ünnepelte 1. szülinapját - és Esztivel - aki 1 hónap múlva lesz 1 éves. Nagyon aranyosak voltak! Volt hármasban hintázás, hármasban járművezés, hármasban evés és hármasban fürdés. A hármasban alvást nem próbáltuk ki, mindenki a saját ágyában aludt...? Pontosabban lefektettük őket 8-kor, de szegény Eszti nagyon kínlódik mostanában a fogával, úgyhogy kb. éjfélig sírt kisebb-nagyobb megszakításokkal az emeleten. Nonó és Álmos a földszinten aludtak. De mikor Eszti fölsírt, Álmos is fölébredt és mivel nem találta maga mellett a szüleit, ezért elkezdett sikoltva sírni, többször is. Erre Nonó mit csinált????? Aludt tovább, mint a bunda! Meg sem moccant! Bezzeg amikor itthon vagyunk és beosonunk megnézni hogy fázik-e és bárhogy is igyekezünk megreccsen a parketta, na arra azon nyomban kinyitja a szemét és sír! Ki érti ezt???
Annyira furcsa volt, hogy a mi kislányunk volt ott a legnagyobb "baba"! Össze-vissza rohangált, a másik kettő még csak mászni tudott, meg kapaszkodva sétálni. Fogtam Álmos egyik kezét, hagytam a másikkal hadd egyensúlyozzon. Erre odajön Nóra és megfogja a másik kezét, így sétáltunk tovább hármasban. Igaz, kicsit gyorsabban sétált, mint a kisfiú bírta, úgyhogy vissza kellett fogni. Olyan nagylány lett! Adott Álmosnak a babakocsiba labdát és meg akarta kínálni pogival is. Ja, és amikor Eszti vagy Álmos elestek, vagy csak ültek akkor odament hozzájuk, hogy fölsegíti őket...
Volt egy csúszda is a kertben, először elég bátortalanul próbálta ki Nonó, nem is tetszett neki. Aztán egy óra múlva ismét lecsúszott rajta, aztán még vagy 15x. Először hasra akart fordulni, ahogy itthon szokta a hosszú csúszdán. De ezen a picin nem volt ideje megfordulni, így maradt az ülve csúszás. Nagyon ráérzett az ízére! A végén már úgy kellett elcsalni őt onnan, hogy mással is játsszon, mivel állandó felügyeletet igényelt a csúszda. Úgyhogy aztán átment egy gyerekeknek való hintaágyba!!!! A strandon volt közös csúszdázás is, illetve egymás után csúsztak a gyerekek, Nóri inspirálására. Rutinosan itt már nem is igazán próbált hasra fordulni, félig ülő, félig fekvő pozícióban hasított - és töltődött fel elektrosztatikusan, aminek a hatására egy idő után már rázott is - a műanyag csúszdán.
Délután elmentünk a Balcsihoz, hogy a fiúk megfürödjenek. Álmos is bement apukájával!!! Én nem mertem bemenni, mert nekem hideg volt. De Álmos annyira élvezte, bent volt vagy negyed órán keresztül és teljesen felpörgött utána. Nóri meg a kis barátja után akart eredni, mert ha Álmosnak jó a víz, akkor Neki is. Lehet hogyha engedtük volna, meg is mártózott volna.... bement térdig, tovább nem engedtem. Neki nem volt annyi fölöslege, ami melegen tartotta volna a hideg vízben. :D (Álmos 2 kg-val nehezebb Nonónál és 10cm-vel kisebb.) Úgyhogy jövőre ha Nóri nem meri kipróbálni a Balatont, akkor irány Álmos! Majd Ő megmutatja a tutit!
Annyira jól éreztük magunkat, hogy hajnali fél2-kor indultunk csak haza. Nem tudtunk ott aludni, mert másnap családi összejövetel volt. Nóri csak egy percre ébredt föl, mikor áttettük az autóba és mikor kivettük az autóból.
